Kedves Gulácsi Péter!

„A magyar labdarúgó-válogatott kapusaként megilleti a tisztelet Gulácsi Pétert. Elég ügyesen repked jobbra-balra, időnként megakadályozva, hogy hálóba jusson a labda. Ám közéleti megmondóemberként, családügyi váteszként nehéz elalélni a bölcsességétől. Őszintén szólva: baromi kártékony volt, amit tegnap művelt.

Gulácsi Péter hálóőr a keddi napon összefirkálta a kezét ákombákomokkal, és mellé a következő üzenetet küldte a Facebookon országnak-világnak:

»Minden embernek joga van az egyenlőséghez. Ugyanúgy, ahogy minden gyereknek joga van boldog családban felnőni, alkossa azt a családot BÁRMENNYI, BÁRMILYEN NEMŰ, bármilyen színű, bármilyen vallású ember.«

Tehát ha jól értem: már nemcsak kettő, hanem öt, nyolc vagy akár negyvenhárom szőrös férfi, esetleg interszexuális élőlény együttélése is család. Mert: »A család az család« – szavalja a kapus, letéve a hűségesküt a nyugati, libernyák fősodornak.

»Bármennyi ember«

Tehát ha lenne rá törvény, és a Denveri Musztángok Bajnokcsapatának tagjai maholnap örök hűséget esküdnének egymásnak (Iványi Gábor áldásával), utána ők is nyugodtan örökbe fogadhatnának kisdedeket. Mert ők is család. És mert ők pont ugyanannyira jó szülők, mint egy sima mama-papa-pár. Sőt, megbízható Soros-szervezetek szerint még jobbak is – erről évente friss »fölméréseket« költenek, a 444 szokta teríteni. Hogy a valóság ennek pont az ellenkezője, az nem számít. A fősodorból a normalitás, a valódi kutatások rég kiszorultak. A genderőrület elszabadult, s az egyik hajóágyúból most éppen Gulácsi Péter tüzel ránk…

»A család az család«

A kapus meg kapus, ugye, kedves Péter? Mondok egy példát. Szinte minden hétvégén focizom a gyerekeimmel, és néha a kapuba is beállok. Olyankor védek, védegetek. A te logikád alapján pont ugyanolyan magyar kapus vagyok, mint te, ugye, Péter? Aki nem ismeri el, hogy épp olyan hasznos kapusa vagyok a hazai kapustársadalomnak és Magyarországnak, mint te, az kirekesztő és kapusfób! Aki kétségbe vonja, hogy veled »egyenlő« vagyok, az – a te szavaiddal – intoleráns és nem elfogadó. Nincs különbség, hogy te védsz ki egy büntetőt a románok ellen a 92. percben, vagy én a nagyfiamét vasárnap délután. Mert egyenlőség van. Ugyanannyit ér mindenki! Ugye, hogy ugye, Péter?”