Az EU befelé kőszikla, kifelé pillecukor

Igazán nem óhajtok vérpókert játszani, de illő tisztelettel jelzem, hogy a Pfizer/BioNTech, a Moderna és az AstraZeneca felelősek napi több ezer európai haláláért és szenvedéséért, számos európai vendéglátós és fogadós csődjéért, valamint az európai gazdasági teljesítményből naponta kieső eurómilliárdokért.

Felelősek mindezért, mert folyamatos szerződésszegéseikkel előállították azt a helyzetet, hogy míg az Egyesült Királyságban 100 emberre 11,4 adag beadott vakcina jut, és az Egyesült Államokban még egy polgárháború közben is sikerült ezt a számon 7,1-en tartani, addig száz EU-s állampolgárra 2,3 adag vakcina jut, azaz – mivel a legtöbb vakcina kétdózisú – alig több, mint egy embert oltottak be tetszőleges százból.

Európa felé pedig sajnálkozva tárták szét a kezüket, technikai problémák, gyártáslassulás, sajnáljuk. Arcátlanság ez, az USA tökéletesen átlátszó próbálkozása az európai gazdaság hibernált állapotban tartására.

Európa ez ügyben porrongy, lábtörlő, sóhivatal.

Felmosták velünk a padlót.

Igazán nem óhajtok makrancos tinédzsert játszani, de illő tisztelettel jelzem, hogy immáron második hónapja kétféle digitális állampolgárságot osztanak a Facebookon: teljes jogút meg európait.

És persze könnyedén túl lehet élni azt, hogy az ember nem használhat a Messengerben meg az Instagramon beceneveket, szelfimatricákat, felméréseket meg miegyebet; de mégiscsak az a helyzet, hogy a Facebook az ePrivacy névre hallgató uniós adatbiztonsági szabályozásra hivatkozva nem az európai júzerek adatainak módszeres reklámcélú lehalászását hagyta abba, hanem aranyos kis kényelmi funkciókat vett el az európaiaktól, hogy a létező és leendő adatvédelmi törvények ellen hangolja őket, és beléjük sulykolja, hogy adatbiztonság egyenlő kényelmetlenség.

Európa ez ügyben porrongy, lábtörlő, sóhivatal.

Felmosták velünk a padlót.

Igazán nem óhajtok hidegháborúsdit játszani, de illő tisztelettel jelzem, hogy az Európai Parlament pár napja megkísérelte megállítani a pár hónap múlva elkészülő, Oroszországot a Balti-tengeren keresztül Németországgal összekötő Északi Áramlat 2 gázvezeték építését. És bár az oroszokkal való energiakereskedelem mikéntjén lehet és kell is vitatkozni, az tény, hogy az Északi Áramlat 2 megépítésével az Európai Unió az égvilágon semmit nem veszít.

Egyrészt Ukrajnának, akit Oroszország kikerül, megszabadítva magát attól a zsarolási potenciáltól, amit Ukrajna minden geopolitikai konfliktusban jóízűen kihasznált. Sajnálatos, hogy Ukrajna geopolitikai pozíciója ezáltal gyengül, de egy több európai nemzetiséggel szemben is elnyomó, jogilag és erkölcsileg is vállalhatatlan pogrompolitikát folytató, hatékony bűnüldözést és jogbiztonságot hírből sem ismerő, skizofrén latorállam érdekei az utolsók, amikre energiapolitikai döntéseink során tekintettel kell lennünk. Pláne, ha nevezett állam sem a NATO-ban, sem az Európai Unióban nem szövetségesünk. Másrészt persze az Egyesült Államoknak szúrja a szemét a vezeték: tőlük majd nyilván továbbra sem vesszük meg a méregdrága a palagázt, ha ott lesz a csövünk az oroszokhoz – de ez megintcsak az USA érdekéről szól, nem a miénkről, emiatt akkor sem kell revideálni energetikai terveinket, ha a kiváló ütemérzékű amerikaiak most éppen Navalnijra hivatkozva követelik az Áramlat elsüllyesztését.

Ha Európa megfúrja a gázvezetéket, ez ügyben porrongy lesz, lábtörlő, sóhivatal.

Felmossák velünk a padlót.

Igazán nem óhajtok régi sebeket feltépkedni, de a nyelvi korrektség kedvéért ki kell mondanom: úgy elgönczkingásodott az európai külpolitika, hogy rossz ránézni.

Globális érdekképviseletünket egy nyugdíjbiztosító óvatosságával, ugyanakkor egy pillecukor keménységével látjuk el, úgy teszünk, mint aki saját magán kívül mindenkire tekintettel van.

Ez megsüvegelendő keresztényi magatartás a magánéletben, de esztelen hazárdjáték a külpolitikában.

Soha nem kapjuk majd meg a világtól a gazdasági teljesítményünk alapján nekünk kijáró tiszteletet (vakcinát, kereskedelmi előnyöket, adatvédelmet…), amíg az Európai Unió nem méltóztatik külpolitikát művelni, és az egész kontinensen csak két külügyminiszter dolgozik, Németországban Heiko Maas, illetve Magyarországon Szijjártó Péter. Mindenki más példát vett a magyar szocialista külpolitikáról, elkovácslászlósodott és elgönczkingásodott. Hiába nagyok, mégis mernek kicsik lenni. Kár.

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a kifelé pillecukor keménységű Európai Unió befelé kősziklaként viselkedik. Olyan halált megvető macsósággal söpri le az asztalról a – no, tessék csak a kezünket a szívünkre tenni – semmilyen európai érdeket nem sértő, valós társadalmi támogatottsággal bíró Minority SafePack őshonos kisebbségi kezdeményezést, olyan elánnal igyekszik a legnagyobb gazdasági növekedést és legkedvezőbb demográfiai folyamatokat mutató tagállamait jogállamisági és egyéb vérvádakkal kerékbe törni, és olyan elzárkózást mutat könnyen átlátható geopolitikai érdekével, a nyugat-balkáni bővítéssel szemben, mintha ugyan radioaktív hulladékot akarnának rásózni.

Egy magára valamit adó politikai tömörülés a riválisaival és a partnereivel szemben kemény, önnön tagjainak pedig annyi szabadságot biztosít, amennyit csak tud. Kifelé kőszikla, befelé pillecukor.

Amíg az EU ennek fordítottját valósítja meg, addig vetélytársai számára biztosít versenyelőnyt a saját kárára.

A vakcinaverseny és a digitális tér jogi szabályozásáért folyó új invesztitúraharc objektív visszajelzést ad az Európai Uniónak arról, hogy is áll ma a világban a többi nagyobbacska hatalomhoz képest. Überraschung: nem túl jól. És ennek nem a libernyákok, az újmarxisták, a zöldek, a franciák, az olaszok, a lengyelek vagy Orbán Viktor az okai, de még csak nem is a kontinensünket szétszakító kultúrharc vagy a koronavírus-járvány – hanem az a pár száz ember, aki Európát hivatott képviselni a világban, meg az a másik pár száz, akinek az a dolga, hogy befelé összetartsa az Uniót. Ők ugyanis vagy inkompetensnek bizonyultak, vagy nem a megfelelő vezérelveket követik.

De amíg minden versenyelőnyünk és nemzetközi relevanciánk el nem fogy, még van időnk korrigálni, így jól teszik, ha mihamarabb megfordulnak a bikán.