A képviselőnő esete a bratislavázással

Bratislava – mondta az ellenzéki képviselőnő oly természetességgel, mintha épp csak azt említené, hogy szép az idő, süt a nap, vagy kezicsókolom. Nem is idegen nyelven beszélt, teljesen magyar szövegkörnyezetben hangzott el a városnév. Ráadásul ott, Európa „erőközpontjában”, ahol minden rezdülésen a nemzeti képviselet felelőssége ül.

Mindez a pillanat töredéke alatt történt, elsuhant egyetlen szó, az ülés folyt tovább. Mégis érdemes kimerevíteni a másodpercet, s megérezni ennek az egyetlen szónak az irgalmatlan súlyát. Bratislava ugyanis nem a pozsonyi tizenötezer magyart alázza meg, nem is csak a félmillió felvidéki honfitársunknak fájhat, hanem

Pozsony bratislavasítása ugyanannak a mérgező mentalitásnak a felvillanása, ami a 23 millió román munkavállaló gyalázatos rémképével és a kettős állampolgárság elleni kampánnyal teljesedett ki. Történelmi távlatát a kádári elfordulás politikája jelenti, amikor a kisebbségek létéről elvtársi szolidaritásból tudomást sem vett a pártvezetés. A jövőbe tekintve pedig ugyanez a gondolkodásmód képezi az Európai Egyesült Államok disztópiájának alapját is, így tulajdonképpen annyira nem volna szabad csodálkoznunk. A világ ̶p̶r̶o̶l̶e̶t̶á̶r̶s̶á̶g̶polgárság előképpel és sajnos vízióval bíró felbuzgása; ismerjük jól.

Dermesztő azonban ama blazírt természetesség, amellyel Dobrev Klára mondatai közé szőtte Bratislavát. Ugyanígy állhatna helyette Subotica, Cluj-Napoca, Mukachevo, esetleg Matia de Hunedoara.

ami magába kódolja a határokon, öntudaton, hagyományokon felülálló technokrata attitűdöt.

Több ízben értekeztünk már a szavak teremtő és pusztító erejéről, arról a tudatosan alkalmazott gondolkodásformáló hatásról, ami a nyelvi progresszióban most minden eddiginél szívósabban jelentkezik. A haladók, az új kor társadalommérnökei előszeretettel nevezik át az avíttnak, avagy veszélyesnek minősített szavakat, konstruálnak a nyelv szintjén egy új valóságot, ami idővel realitást teremthet.

A nyelvhasználat kortalan felelősségét most fokozza a kontextus is. Az őshonos kisebbségek jogait védelmező Minority SafePacket épp Brüsszelben kaszálták el, a kárpátaljai magyarságot a legaljasabb módszerekkel vegzálják, Romániában pedig újra kicsinyes etnikai erőfitogtatás zajlik. Eközben a nemzeti érdekvédelem helyett az ellenzék bratislavázik, román jelölt támogatására buzdít Erdélyben, és rutinszerűen támadja a magyar külpolitikai erőfeszítéseket. Ám bármennyire is megszokott e harcmodor,

Ha nem tesszük, holnap ugyanezzel a természetességgel állítják fel a Hősök terén Szvatopluk szobrát, vagy adományoznak díszpolgári címet Sztálinnak... na várjunk csak!