„Uri Geller bűvész kanalakat hajlított, a Vas utca mágneses erőtere lelkeket. A varázslat észrevétlenül, évtizedeken át mesteri ügyességgel volt kivitelezve. A közönség, az SZFE megbabonázott diákjai nyilatkoztak, szalagoztak, barikádoztak, mikor mire volt szükség. De 2021-re a hely vonzása taszítássá változott, amikor a liberális hegemónia mellé belépett és helyet kért a konzervatív, patrióta szellemű művészképzés. A helyet átkaroló nyákos polip karjai nehezen engedtek szorításukból. A színész- és filmes képzés Vas utcai bástyája – védőinek az internacionalista eszme iránti töretlen hűsége ellenére is – elesett.
A barikád free eszefés hősei most a Vas utcában gyászolják egykori dicsőségüket. Köldökzsinórjukat elvágták, és ez a rendszerváltás előtti »dicső« múltjuk jelenünkig ívelő jogfolytonosságának megszűnését jelenti, amely a Klubrádió állítólagos elhallgatásának kínjával felérően kínzó és fájdalmas lehet nekik. A szocialista embertípus művészi képzésének nyilvánvaló, a 2021-es év hazai demokráciájában létező anakronizmusa mégsem tántorítja el barikádjuk hős védelmezőit ezen tény ellenére vallott meggyőződésük sulykolásától, a szándékuk szerinti változatlanság érvényesítésétől.
A Niedermüller Péterek kikövezte úton hatszáz »rémisztő képződményt« jelentő zeneiskoláson átgázolva tűzték ki a fényes szellők által fújt lobogóikat a Damjanich utca harc nélkül elfoglalt, ellenben nem nekik hangszigetelt főhadiszállására.”