Most megint baj van haladóék szerint

„A 2010-ben megalakult Orbán-kormány regnálása után nem sokkal kezdtek bele napi vészmadárkodásukba a balliberális közgazdasági zsenik, akik hétről-hétre akkurátusan elmagyarázták, hogy hamarosan Magyarországon államcsőd lesz. Nem lett. 
Aztán amikor évtizedes financiális rabiga után Orbán Viktor útilaput kötött az IMF talpára, akkor is zúgott a megszokott kórus Petschnig Mária Zitától Vértes Andráson át Bokros Lajosig, hogy most már tényleg mindennek vége. Nem lett. 
Majd ájultan sápadoztak ezek a roppant européer gazdasági tehetségek akkor is, amikor a kormány egykulcsos személyi jövedelemadót vezetett be, nem beszélve a folyamatos adó- és járulékcsökkentésekről, ilyenkor is minden alkalommal, menetrendszerűen előadták a hattyú halálát. 

Tényleg az a megdöbbentő, hogy a baloldal közgazdasági kreativitása kizárólag az adóemelésben, az örökös megszorításban, a Kádár-éra szánalmas világában gyökerező, kollektív nadrágszíj-meghúzásból és a kegyelemkenyérként osztogatható segélyekből áll. Kizárólag eddig terjed a fantáziájuk, ezt szokták meg, ebben hisznek, ezt szeretik. Egyszerűen se kiköpni, se lenyelni nem képesek azt, hogy bizony létezik más út is. 

Például arra ösztönözni az embereket, hogy dolgozzanak minél többet, hogy alapítsanak családot, vállaljanak gyerekeket, az állam pedig alacsonyabb adókkal, családi adókedvezményekkel, soha nem látott otthonteremtési támogatásokkal motiválja a törekvéseiket. S ha több pénz marad az embereknél, akkor majd bátrabban fognak vásárolni, szolgáltatásokra, utazásra, tartós fogyasztási cikkekre költeni, ami újra a hazai gazdaságot pörgeti. 

Nem olyan bonyolult ez. Mégsem jutott soha a baloldal közgazdasági agytrösztjeinek eszébe. Ahogy az sem, hogy például bevezessék az online pénztárgépek egyszerűen nagyszerű ötletét, amelynek köszönhetően évről-évre százmilliárdokkal több kerül az államkasszába, mint 2010 előtt. 

Most megint baj van haladóék szerint, sőt egyenesen skandallum: Orbán Viktor ugyanis bejelentette a 25 év alattiak személyi jövedelem adójának eltörlését. Máris megszólalt a kórus, ki ilyen, ki olyan motivációtól vezérelve. Azonnal elkezdték, hogy ez csupán kampányfogás, ami egyáltalán nem segítség a fiataloknak, semmit sem old meg, sőt kimondottan badarság, de azt is mondták, hogy csak a vidékieknek lesz ez jó, akik – szerintük legalábbis – nem járnak egyetemre, az egyetemisták pedig mire végeznek, addigra rájuk csak rövid ideig vonatkozik már a kedvezmény, és még sorolhatnám az elhangzott marhaságokat. 
Az igazság ezzel szemben az, hogy 280 ezer fiatalt érint a döntés, akik között nyilván vannak 17 éves koruk óta keresettel rendelkező szakmunkások, érettségizett munkavállalók, egyetemi hallgatók – akik tanulás mellett dolgoznak –, és lediplomázott, fiatal értelmiségiek is. 

Ha 200 ezer forint a kezdő fizetésük, akkor évi 360 ezer, ha 350 ezer forintot keresnek, akkor évi 630 ezer forint marad pluszban a zsebükben. Ne mondja nekem senki, hogy ezek az összegek nem számítanak egy pályakezdő fiatal életében!
Nem akarok tippeket adni az ellenzéknek és kommunikációs csapatának, de sokkal hitelesebben szólna minden vélt, vagy valós kritikájuk, ha néha, mondjuk százból egyszer elismernék, hogy a kormány valamit »véletlenül« jól csinált. 
Tudják ezt persze az ellenzéki balos koalíció tagjai is, de politikai gyengeségnek vélik elismerni a kormányzat újabb előremutató ötletét, ezért inkább össze-vissza beszélnek. Vagy éppen kerülik a témát és hallgatnak, mint például a Momentum, amely ráadásul – állítólag – a fiatalok pártja. 

De a Fekete-Győr-vezette csapat inkább a lila ködbe vesző, 100 ezer forintos oltáspénz ideáját hajtogatja papagájként, kánonban, foggal-körömmel ragaszkodva az ezer sebből vérző, bornírt ötlethez, amely szerintük a gazdaságélénkítés csodafegyvere. 
Miközben az nem más, mint kizárólag öncélú, teljesen értelmetlen politikai kommunikációs termék. Épp mint a Momentum...”