Mi történik Amerikában?

„Az USA az egyik legrégebbi demokrácia, gazdasági vezető pozícióját 1945 után szilárdította meg, meghatározó szerepet játszott a háború utáni újjáépítésben, a világkereskedelem fejlődésében és a dollárt a világ első számú tartalékvalutájává tette. Az 1945 utáni egészséges prosperitás időszakában jelentős kereskedelmi többlettel rendelkezett, alacsony GDP-arányos privát adóssággal, és a növekedés eredménye széles társadalmi csoportok számára tette lehetővé a középosztályosodást. Az időszak 1971-ig tartott, amikor Nixon az ország pénzügyi rendszerének reformjára kényszerült, a dollár elszakadt az aranytól (és úgynevezett „fiat" valutává vált). A magas inflációval és munkanélküliségi problémákkal terhelt 70-es éveket a Reagan-korszak sikeresebb időszaka követte (trendszerűen csökkenő infláció, visszatérő növekedés). A gazdasági konjunktúraciklusok váltakozó dinamikájában és a válságok keletkezésében meghatározó szerepet játszó hitelezés súlya azonban nőtt: a privát (vállalatok, háztartások) GDP-arányos adósságszintje a 80-as években haladta meg a 100%-ot. Az adósság felhalmozódása gyorsabb ütemben zajlott, mint a gazdaság növekedése.

A 90-es években a Szovjetunió bukásával és a hidegháború végével, átmeneti ideig az USA világpolitikai konkurencia nélkül maradt. Az európai centrumországokkal együttműködésben ösztönözte – Dani Rodrik, a Harvard Egyetem közgazdásza nyomán – a »hiperglobalizációnak« nevezett, új világgazdasági integráció létrejöttét. Ami a kezdeti látszólagos sikerek után (Clinton-korszak boomja) az Egyesült Államok pozíciójának romlásához és Kína felemelkedéséhez vezetett.

Az USA jelenlegi súlyos válsághelyzetének megértéséhez három, összefüggő folyamatot érdemes figyelembe venni: a hitelvezérelt gazdasági ciklusok problémáját, a globalizáció paradox, ellentmondásos következményeit (ideértve a pandémiát és a terrorizmust is), illetve Amerika demográfiai, kulturális válságát.”