Ha egy vakcinától nyelvtudást lehetne szerezni, sorba állnék érte a hidegben is!

Egy tervezett – az egyház számára pozitív – esemény viszont nem következett be tavaly: a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Idén is akkor lehet, ha vége a járványnak. Bíboros úr is beoltatja magát, vagy óvatos?

Épp az óvatosság kívánja meg, hogy beoltassuk magunkat! Gyerekkoromban minden kötelező oltást megkaptam, ha a szüleim nem oltattak volna be, megbüntették volna őket. Nem volt ez kérdés. Hála Istennek! A környező országokban egy sor betegség okozott gondot, amely minket nem tudott leverni a lábunkról – mert be voltunk oltva. Az oltás a felelős magatartás most is – magam is jelentkeztem rá.

A tűszúrással beültetett mikrocsiptől az oroszul fogunk beszélni-blődliig minden elképzelhető terjed világszerte a harcosan oltásellenes körökben. Ezekhez mit szól?

Ha egy vakcinától nyelvtudást lehetne szerezni, sorba állnék érte a hidegben is! Itt még persze nem tartunk, de szerencsére a természettudományok óriási fejlődést értek el. Csakhogy ezt a tempót a közvélemény képtelen követni. Nagy tömegben zúdul a vélemény az emberekre úgy, hogy nem tudják ellenőrizni a hallottakat. Innentől pedig csak a bizalom segít. Igen ám, de a bizalom is megrendült. A gazdaság szempontja és az egészségé szemben állhat egymással. Ez is elbizonytalanítja az embereket, amikor válaszolni akarnak a kérdésre: mi a jó nekünk?

Mi a jó?

Az, ha tudatosítjuk magunkban: emberként felelősek vagyunk egymásért. Ha van egy világjárvány, fogjanak össze a cégek, ne azt nézzék a rendkívüli helyzetben, melyik milyen haszonra tehet szert a másik kárára, hanem azt, hogy megvédjék az embereket ettől a járványtól. Teljes nemzetközi összefogásra van szükség ahhoz, hogy a szegény országoknak is jusson idejében az oltóanyagból – ezt a pápa is többször sürgette. Szép dolog a gazdasági érdek, de nem helyes, ha ezt a területet is kizárólagosan mozgatja. Ha mégis, akkor nem kell csodálkozni, hogy meggyengül a bizalom.