Covid-töprengések oltásról, kiszolgáltatottságról, saját paradicsomról

„A koronavírus az elmúlt évtizedek legnagyobb csapása az emberiségre. Ez vitathatatlan. Ahogy az is, hogy egy ilyen méretű, globális – emberek milliárdjait érintő – járvány számtalan jogos kérdést, bennünk rejlő dilemmát is a felszínre dob. És persze a teljesen szélsőséges, már-már az idiotizmus határait feszegető – a laposföld-elméletet kis időre sutba dobó, hirtelen vírustagadóvá vedlett – szekták és önjelölt messiásaik is menetrendszerűen előkerülnek ilyenkor. A XXI. század embere pedig csak kapkodja a fejét, miközben számtalan csatornán keresztül ömlik rá a fölösleges mennyiségű, sokszor ellenőrizetlen, teljesen fals információ, s talán éppen ezért egyre kevésbé képes már megkülönböztetni az ocsút a búzától... Valljuk be: kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. Őszintén: fogalmunk sincs, honnan, hogyan és miért szabadult el a semmiből ez a gyilkos kór, hogy kit és miért fertőz leginkább, hogy az egyes ember milyen gyógyulási stációkon megy keresztül, ki és miért hal bele, ki lesz az, aki észre sem veszi, miközben átment rajta a vírus, kinél milyen szövődményei lesznek majd hosszú távon, hogy melyik oltóanyag a legjobb, és még sorolhatnám.

Rengeteg a kérdés, a válaszok jó részére pedig még sokáig várnunk kell. S bizonyára maradnak majd olyan kételyeink is, amelyekre soha nem lesz megnyugtató felelet... Amióta a családommal együtt magam is átestem a koronavíruson, tanúsíthatom, nem egy egyszerű, nyári nátháról beszélünk, pedig mi szerencsére még megúsztuk egy viszonylag enyhébb változattal, de az sem volt sétagalopp. Mindez úgy ért bennünket, hogy kimondottan egészségesen élő, rendszeresen sportoló, mindenféle alapbetegségtől mentes emberek vagyunk. Ennek ellenére emberpróbáló volt a betegség első tíz napja. Nem kívánom senkinek!

Pontosabban azoknak egy kicsi kóstolót mindenképpen, akik még mindig azt terjesztik hangoskodva, hogy a Covid pusztán egy globálisan felfújt, nem is igazán létező probléma, csupán egyfajta tömegpszichózis, s kizárólag a gyógyszergyártók tulajdonosi körének jelent majd gyógyító dollármilliárdokat. Persze, én sem vagyok naiv. A fegyvergyártás mellett a legnagyobb üzlet a globális gyógyszeriparban van. Így van ez jó ideje. A gyógyszercégek természetesen irdatlan pénzeket fognak keresni az oltóanyagokon, de ez most mellékes, mert a kiszabadult szellemet valahogy mégiscsak vissza kell kergetni a palackba, máskülönben még a jelenleginél is sokkal súlyosabb, beláthatatlan gazdasági és társadalmi következményei lesznek a globális járványnak. Ebben a helyzetben ha tetszik, ha nem, az az egyetlen, igazán felelős hozzáállás, ha beoltatjuk magunkat.

Mindez egyáltalán nem pártpolitikai kérdés, és semmi köze nem volna szabad legyen a napi politikai tőzsdén beárazott népszerűség-hajhászáshoz. Szomorú, de oda jutottunk, hogy a mai kor embere – minden elképesztő technikai vívmány, a sok zseniális kutató, tudós és feltaláló tiszteletre méltó törekvései ellenére – talán mostanság a leginkább kiszolgáltatott. Mert mára képtelenné váltunk arra – vagy inkább tudatosan képtelenné tettek bennünket –, hogy a globalizált ipar és kereskedelem mindent átszövő hálója nélkül fenntartsuk magunkat. Ez a helyzet.

Sok mindenre rávilágít a Covid-okozta válság, de szerintem arra mindenképpen, hogy a globális válaszok helyett egyre inkább a lokális, valóban fenntartható  lehetőségeket kell választanunk, amennyire csak lehet. Minden téren és minden szinten minimálisra csökkentve a saját kiszolgáltatottságunkat. Legyen szó – nagyban – egy ország energiaigényének helyben történő megtermeléséről, a hazai mezőgazdaság önellátó erejének felélesztéséről, vagy épp a magyar termékek, cégek támogatásáról – akár az importált árucikkek drasztikus háttérbe szorításával. Köztünk szólva, mi a fenéért kell kínai fokhagymával, marokkói paprikával, meg holland uborkával elárasztani az üzleteket? Talán nem terem elegendő ezekből, ráadásul sokkal finomabb, jobb minőségű Magyarországon? És persze rajtunk is rengeteg múlik, minden egyes emberen. Ha tehetjük, utazzunk itthon, növelve a magyar szállodák, éttermek, szolgáltatók – és áttételesen az ország – bevételét, vásároljunk hazai élelmiszert, termékeket, s ha van rá lehetőségünk – akár egy picike erkélyen is – termeljünk magunknak paradicsomot, paprikát... Igen, ilyen kicsinységeken is múlik. Legyünk ebben az értelemben is patrióták!”