„Szent karácsony ünnepe előtt a fél éve tárgyalgató három felvidéki magyar párt az ünnepi hangulat jegyében szeretett volna üzenni a választóknak, hogy jó úton halad az összefogásuk. A jelzésértékű gesztusból végül hisztérikus botrány kerekedett, miután a legkisebb, gyakorlatilag mérhetetlen párt, az összefogást a nevében is viselő Összefogás felborította a tárgyalóasztalt. Elégedetlen volt ugyanis azokkal az arányokkal, amelyek neki jutottak volna a majdani közös pártban.
A sajtótájékoztatón a Magyar Közösség Pártja (MKP) igyekezett konstruktív hangnemben békíteni a másik két felet, akik hangot adva elégedetlenségüknek, a kamerák élő adásában züllesztették tovább az amúgy is kiábrándító felvidéki politikai közhangulatot. A mérsékeltebb hangnemet a létéért küzdő vegyespárt, a Most-Híd ütötte meg, az egyszeri választási pártnak indult, ám ígéretét be nem tartva zsarolópárttá átalakult Összefogás viszont vállalhatatlan stílusban viselkedett a sajtótájékoztatón, mint egy hisztis kisgyerek a játékboltban, aki nem kapja meg a követeléseit. Mindez már önmagában is lehangoló momentuma volt a történetnek, de Mózes Szabolcs pártelnök tudta még fokozni azzal, hogy gyakorlatilag elhatárolódott Magyarország kormányától.
A mindössze néhány tagot számláló pártocska vezetője felvetette, hogy mi lenne, ha valaki feltenné az egységesülő pártoknak azt a kérdést, hogy mit gondolnak a magyar kormány politikájáról. A pártelnök szerint erre az egyik fél (Most-Híd) részéről az lenne a válasz, hogy diktatúra, míg a másik (MKP) stratégiai partnernek tekinti. Az ő pártja (Összefogás) szó szerint azt vallja, hogy ne importáljuk ide ezeket a problémákat, ezeket a vitákat, ne foglalkozzunk ezzel”.