„A kampány és az előválasztás évében – és 2021 erről szól, amennyire a járvány engedi –, az ellenzéknek önállónak és a kezdeményezőkésznek kell lennie. Szükségszerű, hogy ne a Fidesz diktálja a tempót, hogy ne a kormány felháborító lózungjaira való visszacsaholásból álljon az összefogás kommunikációja, hogy ne a NER véleményvezérei mögött kullogjanak. Saját témákat kell találniuk, a megkerülhetetlen közügyekről pedig független és proaktív narratívát kialakítaniuk.
Nagyvonalúan szemet hunyunk az olyan megmosolyogtató fordulatok fölött, mint az alternatív operatív törzs. Ezek nem fontos dolgok. Különös tekintettel arra, hogy most már megfelelő irányú kezdeményezésekről is hallani. Hiller István elmondta, hogy miként fogja az új kormány restaurálni a Színművészeti függetlenségét, szenátusának jogköreit, hallgatóinak kreditjeit. Ez tehát a helyes út, jól esett hallani, hogy véleménye egybevág a korábban általam is elmondottakkal, de ami ennél sokkal fontosabb, reményeim szerint találkozik az SZFE-s polgárok – diákok, tanárok – törekvéseivel.
Egyszerű a képlet: az ország nem csak a kampány időtartamára fontos az ellenzéknek. Azonban ezt nem elég hinni, így is kell csinálni. Azaz az előző választási időszakok helyett most valóban az országgal, a magyar néppel kapcsolatos tervekről kell beszélni. Már most tényleges segítséget lehet nyújtani bizonyos ügyekben, más, kiterjedt hatalmat igénylő problémákat pedig reményteljes konkrétumokkal, világos, hiteles és kivitelezhető tervekkel kell orvosolni. Az ellenzéki politikusoknak a vezetői képességeiket kell demonstrálni, és nem limitált lehetőségeikről panaszkodni.”