Az amerikai demokrácia végnapjai

„Innen már nehéz felállni. A szívem és a lelkem vérzik. Az 1970-es években kerültem ki az Egyesült Államokba fiatal kamaszként, és reméltem álmaim kiteljesedését és valamilyen reményt a kommunista világ ellensúlyozására. Egy olyan országba érkeztem 1974-ben emigránsként (nem migránsként) rokonokhoz Connecticut államba, amely nagyban hasonlított az akkori Európához.

Negyvenhat év után most azonban nem az eredeti Amerikát, hanem egy globális habarékországot, morális káoszt és lecsúszott gazdasági teljesítményt látok magam mögött a horizontra visszatekintve, ahogy fokozatosan visszahúzódok a Balaton északi partjára. Amerika mára egy szétesett ország, amely egy hamis, imperialista-balliberális diktatúrának adott teret határain belül, amit már a Megváltó sem tud megújítani vagy megmenteni. A The End felirat a hollywoodi filmek végén, amit oly sokszor láttunk megjelenni a mozivásznon, ezúttal zord valóságba torkollik.

Ashli Elizabeth Babbitt a neve a mártírhalált halt patrióta hölgynek, akinek január 6-i meggyilkolása miatt mostantól hiteltelen minden amerikai demokráciát védő és magyarázó halandzsa. Ugyanis nincs már valódi amerikai demokrácia. És nincs remény sem. Most jön a bosszú, a munkahelyi kirúgások, mi több, a bebörtönzések sorozata. A demokrata vezetők bosszúért lihegnek. Nancy Pelosi másodszor is vádiratot nyújt be az elnök ellen: Donald Trumpot annyira gyűlölik, hogy még elnöksége utolsó napjaiban se kerülheti el az újabb vádeljárást a kongresszusban.”