A semmitmondás árnyékkormánya

„A sok szép közhely és olcsó ígérgetés (társadalmi béke, szabad sajtó, tudomány, oktatás és művészet, környezettudatos társadalom, ingyenes és jó minőségű egészségügyi szolgáltatás, oktatás, szociális ellátás és kultúra, méltányos közteherviselés, a magyar bérszínvonal nyugat-európai szinthez való felzárkóztatása, európai és hazafias kormány), amit a reménybeli közös kormányzás alapelveiként az ellenzéki pártok meghirdettek, arra vall, hogy a magyar társadalom fontos problémáiról vagy nincs érdemi mondanivalójuk, vagy elgondolásaik kioltják egymást, így közösen nem állhattak elő velük. A legbeszédesebb ezért talán az, amiről hallgattak, emellett a »munkamegosztás« is figyelemre méltó lehet.

A Jobbiknak, amelynek előélete folytán esetleg indíttatása lehetett volna rá, nem engedélyezték, hogy a nemzet jövőjét fenyegető népességfogyásról vagy a határon túli magyarság jövőjéről beszéljen, esetleg igazodási kényszerében nem is ambicionálta ezt; a többieket meg (jó esetben) nem is érdekli. Helyette a Jobbik vezette elő a társadalmi békét, amit akár kukoricára térdepeltetésként is értékelhetünk, miután a közelmúltban éppen ők tettek talán a legtöbbet az egyes társadalmi csoportok elleni uszítás terén. Szabó Tímea sem kapott lehetőséget, hogy a PM aduászával, az alapjövedelemmel jöjjön elő, helyette éppenséggel azokról a közszolgáltatásokról kellett ígérgetnie szépet és jót, amelyek finanszírozását éppenséggel az alapjövedelem bevezetése rendítené meg alapjaiban.”