„Úgy esett, hogy 1913. január 2-án kardpárbajt vívott egymással gróf Károlyi Mihály és gróf Tisza István, mert Károlyi nem fogadta Tisza köszönését. A két fél között mintegy 14 év korkülönbség volt Károlyi javára, így joggal bízhatott a győzelembe. Nem úgy sikerült a dolog, ahogyan elképzelte. A jóval idősebb Tisza ugyanis megalázó módon, kardlappal elverte ellenfelét, és a párbaj feladására kényszerítette. Néhány évvel később aztán a vörös gróf – a szokásos, furcsa baloldali párbaj szabályoknak megfelelően – lelövette egykori ellenfelét. De ez már egy másik történet.
Onnan jutott mindez eszembe, hogy olvasom: Fekete-Győr András futóversenyre hívta ki Németh Szilárdot és Budai Gyulát. Mint írja: »… olyan emberek döngetik a mellüket fene nagy férfiasságukban, akik harminc métert nem tudnak egyben lefutni. Tessék velem jönni valamelyik nap egy szigetkörre – de aztán aki lemarad, az egy hónapig önkéntes munkát végez. Áll az alku, Szilárd, Gyula? Csak keményen!« Miután a nevezett urak, nagyjából kétszer olyan idősek, mint ő, úgy gondolja, hogy bizakodhat a győzelemben, hiszen kecsesen fut ő, mint egy gazella. Mondjuk annyi esze is van. Persze jellemző a büszkesége arra is, hogy ő gyorsabban tud menekülni, ami – egy esetleges katonai pályafutás esetén – nem sok jóval biztat. Persze kihívhatta volna Némethet szkanderra is, de valahogy mégis inkább a futás mellett döntött. Egyébként Andris legutóbbi nyilatkozatait elnézve, a siker legnagyobb esélyével ámokfutásra hívhatta volna ki az urakat.
Amúgy sem értem ezt a futás dolgot, hiszen van Andrisnak egy jól bevált sportága, ez pedig a füstbomba dobálás lányos mozdulattal. Esetleg a százméteres szánkófelgyújtás is szóba jöhet. Bár ő később úgy nyilatkozott, hogy nem dobta, hanem »ejtette« az inkriminált füstbombát. Ez azt jelentheti, hogy messzebbre nem tudta eldobni.”