„A Fidesz képviselői nemcsak a kampányköltségeikkel és a vagyonukkal nem tudtak elszámolni, de szinte kivétel nélkül az adófizetők pénzén, állami és önkormányzati állásokból éltek, sokszor még családtagjaik is (kórházigazgató, iskolaigazgató, intézményvezető, trafikos, beszállító, kormánybiztos, vagy akár kreált állásba ejtőernyőztetett kancellár és könyvtáros) – csak annyira álltak ők »saját lábukon«, mint a nemzet lánya és veje...
Ezzel szemben én például Kovács Pál urat nemcsak marasztaltam, de a nálam jóval magasabb fizetését is indokoltnak találtam és megtartottam. Azóta a város szolgálatában egyre több olyan ember dolgozik, mint mostantól Szabó János is, akik az államtól független versenypiacon, multinacionális környezetben bizonyítottak és ott hozzám hasonlóan többet kerestek, mint az önkormányzatnál – mi ugyanis A FIDESSZEL ELLENTÉTBEN NEM AZÉRT VAGYUNK ITT, HOGY KIVEGYÜNK A KÖZÖSBŐL, HANEM HOGY HOZZÁTEGYÜK A MAGUNKÉT IS!
Igazi kultúraváltás ez, természetes, hogy a tolvaj pártállam képviselői elképzelni sem tudják, hogy van ilyen. Hogy létezik olyan, hogy valaki havi többmilliós állást hagy ott azért, hogy Vásárhelyet szolgálhassa, töredék fizetésért. (Ahogy ezek a sekélylelkűek azt sem érthetik meg, hogy valaki nem adókedvezményért vállal gyermeket, nem színészkedésből jár templomba, és nem azért költözik haza külföldről, mert ott nem élt sokkal jobban).”