Mondok egy példát: amikor már csak pár nap hiányzott ahhoz, hogy lecsapjunk az előbb említett olajosokra, bejött az irodámba a Galambos-Laborc (mindketten az NBH vezetői voltak a Gyurcsány-érában – PS) által fémjelzett Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) egyik magas beosztású tisztje és feltette azt a kérdést, hogy »biztos jó dolog-e, hogy elkapjátok őket«? Először úgy voltam, hogy számoltam magamban és vártam, hátha csak viccnek szánja, de egyre nagyobb intenzitással kezdte el mondani. Ekkor közöltem vele, hogy takarodjon az irodámból. Persze emellett már volt értesülésem arról, miképpen akadályozzák a munkánkat. Ez egy tragikus szituáció volt, pont egy olyan helyzetben, amikor minket kellett volna védeniük. Ők ezeket a bűnözőket védték, akik évtizedeken keresztül kinőtték magukat, és az állam bizonyos személyeinek segítségével létrehozták a magyar maffiát. Az akkori vezetőmnek jeleztem, hogy mi történt és számoljon azzal, hogy a szolgálatnál ezt rossz néven veszik, de nem álltunk meg. Csak aztán történtek újabb fejlemények.
Mik?
Ahogy a legutóbbi interjúban említettem, volt egy komoly játszma, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) akkori vezetője, Bolcsik Zoltán (ő jelenleg az NVSZ igazgatója) került célkeresztbe és megpróbálták lejáratni úgy, hogy elhintették, bűnözőkkel áll kapcsolatban. Dokumentumokat lopattak el, voltak arra utalok jelek, hogy az NBH emberei állnak a háttérben. Egy jól szervezett, összehangolt akció volt. Mindezek mellett még olyan információk is eljutottak hozzánk, hogy bizonyos maffiacsoportok csápjai hatósági emberekig, ügyvédekig, politikusokig értek.
Milyen magas szintig?
Miniszteri. Írtam egy jelentést, amit már szintén említettem, és ez a jelentés, amiben politikusok, ügyvédek, hatósági személyek neveit írtam, egyszerűen eltűnt. Pedig a leírtak alapját képezhették volna egy olyan vizsgálat megindításának, amelyben nem mi rendelkeztünk hatáskörrel. Ráadásul, akik abban a dokumentumban szerepeltek, mint érintettek, hirtelen minden kommunikációt megszakítottak egymással. Telefonon és személyesen is.