Sorban állni szabad

„Mindannyiunk érdeke természetesen, hogy a kereskedelem és a vendéglátás ne szakadjon be, hiszen akkor elvesznek újabb munkahelyek. A gazdasági növekedéstől pedig a legszegényebbek felemelését is lehet(ne) remélni hosszú távon, de ez Magyarországon továbbra is csak nagyon korlátozottan igaz. Azok az emberek, akik ma az ételosztásokon állnak sorban, nem voltak nyertesei az elmúlt évek gazdasági növekedésének, és ez vélhetően az elkövetkező években is így lesz, mivel tervben sincsenek olyan intézkedések, mint a tisztességes rokkantsági ellátás, a lakhatási válság kezelése, a 45 ezer, minimálnyugdíjból (28 500 forint!) élő és a több mint félmillió, 50-100 ezer forintos nyugdíjból tengődő nyugdíjas helyzetének érdemi javítása, a családi pótlék emelése, vagy akár annak elismerése, hogy valaki önhibáján kívül is lehet három hónapnál tovább munkanélküli, főleg válság idején.

Így még arra sem lehet hivatkozni, hogy minél inkább próbáljuk életben tartani a gazdaságot munkával és lelkes vásárlással, annál nagyobb az esélye, hogy jobb lesz azoknak is, akik most nem kapnak ebédet, ugyanis nem lesz jobb. Az a logika, hogy az ételosztással járó kockázatot nem viseljük el, a vásárolgatással járót viszont igen, semmi mást nem bizonyít, csak azt, hogy most is ugyanazok a reflexek működnek, mint járványmentes időkben: vissza sem nézünk, amikor a legelesettebbeket az út szélén hagyjuk.”