Akik számára az ünnep Krisztus születését jelenti, és nem a karácsonyfát vagy az adventi koszorút, azok talán most másoknál könnyebben élik meg az ünnepet ebben a kényszerhelyzetben. A hívő ember karácsonykor a közösséget éli meg azokkal, akik kétezer év óta emlékeznek Jézus születésére, erre a világot átalakító eseményre. Számukra nem jelent majd olyan nagy veszteséget, hogy idén kevesebb lesz a személyes találkozás, és talán szerényebb lesz az ajándékozás. Mindez nem tudja elhomályosítani az ünnep lényegét. Mert a karácsony üzenete az, hogy »Velünk az Isten!«
– Az adventi időszak a visszafogottság, a csend ideje is. Mi a lemondás értelme, lényege? Csupán az étkezés visszafogása elegendő?
– Az ünnepre készülni kell. Szép szokás, hogy az emberek ilyenkor általában alaposan kitakarítják a lakást. De önmagunkban is rendet kell tennünk, el kell rendeznünk a dolgainkat. Nem elég, hogy elmegyünk a fodrászhoz és megnyiratkozunk. Persze ez sem árt, de a bűnbánatra is szükség van, és nem azért, mert az egyházi fegyelem megkívánja ezt, hanem mert valóban szükséges és fontos. A találkozásra kívül-belül készülni kell. Az is lényeges, hogy végiggondoljuk, ki az, akin segíteni tudnánk, ki az, aki a környezetünkben szükséget szenved. Szolidaritás nélkül nincs kereszténység. Hogyan tudnék békében ünnepelni, ha körülöttem mások nyomorban élnek?