Ne féljetek!

2020. november 29. 21:01

Mert a karácsony üzenete az, hogy „Velünk az Isten!”

2020. november 29. 21:01
Korzenszky Richárd
Magyar Kurír

– Hogyan befolyásolja a pandémia az idei adventi készületünket? Megnehezíti? Vagy akár segítheti is az elcsendesedést?

– A világméretű járvány miatt a karácsony profán ünneplése az idén nehéz lesz. Azok, akik számára hiányzik a karácsonyi ünnep transzcendens dimenziója, akik a karácsonyban egyszerűen az ajándékozás, a család vagy a szeretet ünnepét látják, nagyon nehezen tudnak majd ünnepelni a kényszerű elszigeteltségben. Hiszen most elmaradnak a látogatások, a szélesebb körű családi összejövetelek. Nehezebb lesz az ajándékok megvásárlása és személyes átadása is. Most nincs lehetőség arra, hogy többen összejöjjenek, és felszabadultan ünnepeljenek, együtt örüljenek.

Akik számára az ünnep Krisztus születését jelenti, és nem a karácsonyfát vagy az adventi koszorút, azok talán most másoknál könnyebben élik meg az ünnepet ebben a kényszerhelyzetben. A hívő ember karácsonykor a közösséget éli meg azokkal, akik kétezer év óta emlékeznek Jézus születésére, erre a világot átalakító eseményre. Számukra nem jelent majd olyan nagy veszteséget, hogy idén kevesebb lesz a személyes találkozás, és talán szerényebb lesz az ajándékozás. Mindez nem tudja elhomályosítani az ünnep lényegét. Mert a karácsony üzenete az, hogy »Velünk az Isten!«

– Az adventi időszak a visszafogottság, a csend ideje is. Mi a lemondás értelme, lényege? Csupán az étkezés visszafogása elegendő?

– Az ünnepre készülni kell. Szép szokás, hogy az emberek ilyenkor általában alaposan kitakarítják a lakást. De önmagunkban is rendet kell tennünk, el kell rendeznünk a dolgainkat. Nem elég, hogy elmegyünk a fodrászhoz és megnyiratkozunk. Persze ez sem árt, de a bűnbánatra is szükség van, és nem azért, mert az egyházi fegyelem megkívánja ezt, hanem mert valóban szükséges és fontos. A találkozásra kívül-belül készülni kell. Az is lényeges, hogy végiggondoljuk, ki az, akin segíteni tudnánk, ki az, aki a környezetünkben szükséget szenved. Szolidaritás nélkül nincs kereszténység. Hogyan tudnék békében ünnepelni, ha körülöttem mások nyomorban élnek? 

– Adventben egyszerre várjuk Krisztus születését és második eljövetelét. Az egyik inkább örömet, a másik sokakban félelmet kelt. Hogyan lehet ezt a kettőt összeegyeztetni? 

– Legyetek készen! Virrasszatok! – figyelmeztet bennünket többször is a Szentírás.

Ha megtapasztaljuk a tiszta ünneplés örömét, erőt kapunk ahhoz, hogy felkészülten várjuk azt a találkozást, amely mindannyiunk számára homályban van.

De hozzánk is szól a bátorító ige: Ne féljetek!”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 24 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Hétszűnyű Kapanyányi Monyók
2020. november 30. 11:06
Ha a Biblia van a kezünkben és Or4bán Viktor a szívünkben, bármilyen gyalázat alól feloldozást nyerhetünk!
I_Isti
2020. november 30. 10:29
"Akik számára az ünnep Krisztus születését jelenti, " Karácsony NEM (a) Krisztus születését jelenti. Szerintem soha nem is azt jelentette. VANNNAK A KERESZTÉNYSÉGEN BELÜL olyanok, akik szerint Krisztus - Jézusban való megtestesülését - ti. emberi testben, babaként való megszületését - jelenti. De önmagában a Messiás-Krisztus-Krisztosz-Felkent semmiféleképpen nem karácsonykor született, és semmiféleképpen nem az időben. Hanem az idő _előtt_: az idő mint teremtett valóság teremtetése előtt. Lásd még. Példabeszédek 8. leírása az "örök időktől fogva" felkenetett-ről. Vagyis a Krisztus már létezett a földi lét és bármilyen földi létező, és maga a föld megteremtése előtt.
mokány
2020. november 30. 08:05
Jól rejtőzködnek a földönkívüliek.
annamanna
2020. november 30. 06:41
"Adventben egyszerre várjuk Krisztus születését és második eljövetelét. Az egyik inkább örömet, a másik sokakban félelmet kelt. Hogyan lehet ezt a kettőt összeegyeztetni? - Legyetek készen! Virrasszatok! - figyelmeztet bennünket többször is a Szentírás. Ha megtapasztaljuk a tiszta ünneplés örömét, erőt kapunk ahhoz, hogy felkészülten várjuk azt a találkozást, amely mindannyiunk számára homályban van. De hozzánk is szól a bátorító ige: Ne féljetek!" Ezen komolyan megdöbbentem. Egy olyan világban, ami minden ízében recsegve-ropogva düledezik, ami teli van háborúval, erőszakkal, járvánnyal, szorongással, gazdasági bizonytalansággal, gyűlölettel, viszállyal, hamissággal, minden rosszal..... egy katolikus újságban leírják azt, hogy vannak sokan, akik attól félnek, hogy Jézus visszajön? Ezen most nagyon elcsodálkoztam, mert nekem valahogy eszembe sem jutna, hogy ettől bárkinek is félnie kéne. Pedig biztosan igaz, lehetséges, hogy sokak pont ettől szoronganak, de nekem ez most hirtelen úgy tűnik, mintha egy beteg attól szorongana, hogy meggyógyul, egy iskolás attól szorongana, hogy elkezdődik a nyári vakáció, a régivilágban a szocialista állam polgára attól szorongott volna, hogy végre tíz év után megkapja a tanácsi lakáskiutalást vagy a gépkocsit, amire szintén évek óta vár. Vagy egy ovis szorongana attól, hogy a Mikulás ajándékot hoz neki, ráadásul a "Jézuska" is karácsonykor. Vagy hogy szülinapon tortát kap és ajándékot. Vagy a háborúban élő ember szorongana attól, hogy vége lesz a szörnyű harcnak, és kitör a béke. A hadifogoly attól félne, hogy végre hazamehet. A börtönben a rab attól félne, hogy kiengedik. A hó végén filléreket kuporgató ember félne attól, hogy végre megkapja a fizetését, sőt esetleg fizetésemelést is. A lisztje utolsó tartalékait felélő paraszt félne attól, hogy beérik a gabonája, és lesz új kenyér. A hajléktalan, a vadállat, vagy egyáltalán bármilyen ember félne attól, hogy elmúlik a tél és kitör a napsugaras tavasz, kibújnak a virágok a földből és a virágillatú szellő elfújja a nehéz téli levegőt. Persze ezt biztosan másként élik meg emberek, de nekem tényleg furcsa, hogy pont az kelthet szorongást egy katolikus újság cikkében, amiről a tanítványok kezdetben meg voltak győződve, hogy már az ő életükben bekövetkezik, és azóta is az egyház soha nem felejtkezett el arról, hogy folyamatosan a várakozás állapotában maradjon. Nem csak a december, de kvázi az egész élet advent a keresztény tanítás szerint - és erre ebből a cikkből kell megtudnom, hogy ettől sokan komolyan félnek. Ha a szöveg arról szólt volna, hogy az emberek az apokalipszis bekövetkezésétől félnek, mindattól a rettenettől, amiről János írt, azt megérteném, az valóban rendkívül nyomasztó. De a cikkben a kérdés nem az apokalipszisre vonatkozott, hanem Jézus visszajövetelére. Azt a szöveg szerint megelőzi valamiféle végső rossz idő. De hogy ez konkrétan hogyan valósul meg, azt senki sem tudja, mert az eddigi emberi történelem olyannyira tele volt már szörnyűséggel, amit igen nehéz volna überelni. És ha mindaz a katasztrófa, amin idáig az emberek átvergődtek, még nem vetett véget a történelemnek, akkor vajon mivel lehet ezt fokozni? Érteném, ha erre vonatkozna a szorongató kérdés. Azt nehezen értem, hogy miért mindezek elmúltától félnek az emberek?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!