„Megérkezett!” – hamarosan teljes díszében pompázik az ország karácsonyfája (GALÉRIA)
A dubicsányi fenyőt a Magyar Honvédség munkatársai szállították a Kossuth térre, hétfőn reggel óta lázasan zajlik a díszítése.
Mert a karácsony üzenete az, hogy „Velünk az Isten!”
„– Hogyan befolyásolja a pandémia az idei adventi készületünket? Megnehezíti? Vagy akár segítheti is az elcsendesedést?
– A világméretű járvány miatt a karácsony profán ünneplése az idén nehéz lesz. Azok, akik számára hiányzik a karácsonyi ünnep transzcendens dimenziója, akik a karácsonyban egyszerűen az ajándékozás, a család vagy a szeretet ünnepét látják, nagyon nehezen tudnak majd ünnepelni a kényszerű elszigeteltségben. Hiszen most elmaradnak a látogatások, a szélesebb körű családi összejövetelek. Nehezebb lesz az ajándékok megvásárlása és személyes átadása is. Most nincs lehetőség arra, hogy többen összejöjjenek, és felszabadultan ünnepeljenek, együtt örüljenek.
Akik számára az ünnep Krisztus születését jelenti, és nem a karácsonyfát vagy az adventi koszorút, azok talán most másoknál könnyebben élik meg az ünnepet ebben a kényszerhelyzetben. A hívő ember karácsonykor a közösséget éli meg azokkal, akik kétezer év óta emlékeznek Jézus születésére, erre a világot átalakító eseményre. Számukra nem jelent majd olyan nagy veszteséget, hogy idén kevesebb lesz a személyes találkozás, és talán szerényebb lesz az ajándékozás. Mindez nem tudja elhomályosítani az ünnep lényegét. Mert a karácsony üzenete az, hogy »Velünk az Isten!«
– Az adventi időszak a visszafogottság, a csend ideje is. Mi a lemondás értelme, lényege? Csupán az étkezés visszafogása elegendő?
– Az ünnepre készülni kell. Szép szokás, hogy az emberek ilyenkor általában alaposan kitakarítják a lakást. De önmagunkban is rendet kell tennünk, el kell rendeznünk a dolgainkat. Nem elég, hogy elmegyünk a fodrászhoz és megnyiratkozunk. Persze ez sem árt, de a bűnbánatra is szükség van, és nem azért, mert az egyházi fegyelem megkívánja ezt, hanem mert valóban szükséges és fontos. A találkozásra kívül-belül készülni kell. Az is lényeges, hogy végiggondoljuk, ki az, akin segíteni tudnánk, ki az, aki a környezetünkben szükséget szenved. Szolidaritás nélkül nincs kereszténység. Hogyan tudnék békében ünnepelni, ha körülöttem mások nyomorban élnek?
– Adventben egyszerre várjuk Krisztus születését és második eljövetelét. Az egyik inkább örömet, a másik sokakban félelmet kelt. Hogyan lehet ezt a kettőt összeegyeztetni?
– Legyetek készen! Virrasszatok! – figyelmeztet bennünket többször is a Szentírás.
Ha megtapasztaljuk a tiszta ünneplés örömét, erőt kapunk ahhoz, hogy felkészülten várjuk azt a találkozást, amely mindannyiunk számára homályban van.
De hozzánk is szól a bátorító ige: Ne féljetek!”