A baloldal nem vállalhatja fel a szovjet rendszert, még annak előnyösebb vonásait kimazsolázva sem.
„A létező baloldalt sajnos egyszerre fogja vissza az elmúlt évtizedek neoliberalizmusának ballasztja (Giddens, Blair, Schröder, Clinton, Mitterand, Gyurcsány, és a Harmadik Út), illetve az azt megelőző szovjet rendszeré. Képes volt két egészen eltérő káros és elnyomó örökséget a nyakába venni. Ez sajnos a tapasztalatok szerint generációkra bénította meg a demokratikus baloldalt.
Mindezekből az is következik, hogy a baloldal nem vállalhatja fel a szovjet rendszert, még annak előnyösebb vonásait kimazsolázva sem. Ezt a mazsolázást a szélesebb közvélemény nem fogja elfogadni. A jövő baloldala csakis a nyugati szociális demokrácia kiteljesedéseként jöhet létre (ahogy azt Bernie, Vfak, Ardern, stb. helyesen hangoztatják), amely képes volt összeegyeztetni az igazságosságot a szabadsággal, és legmesszebb jutott a baloldali gondolatok gyakorlatba ültetésében. A szovjet örökség folytathatatlan, még annak enyhébb, kádárista változata esetében is. Azaz a jövő baloldala csakis antikommunista lehet.
Érzésem szerint ugyanis a kommunizmus kifejezést is be kell áldozni. Az ugyanis olyan szinten vált a szovjet rendszer szinonimájává, hogy menthetetlen. Szofisztikált elemzés kimutathatja ugyan, hogy a rendszer ténylegesen developmentista államkapitalizmus volt. Ez a finomság azonban megmarad az értelmiségi diskurzus kincse, nem fog fordulatot eredményezni a szélesebb nyilvánosságban.
De nincs is erre szükség. A szociális demokrácia, a gazdasági demokrácia ideálja folytatható. Az elért szociáldemokrata vívmányok az újraelosztás és az erős szakszervezeti jogosítványok. Semmi okunk azt gondolni, hogy ne lehetne mindezt tovább vinni olyan irányokba, mint a feltétel nélküli alapjövedelem, a szövetkezeti vagy közösségi (commons, lásd Ostrom) tulajdon, a monetáris finanszírozás, illetve a nemnövekedés. A jövő baloldali programjának elemei összeálltak. A múltba nézés semmi más, mint üres eszképista póz.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
Deák Dániel elképzelhetőnek nevezte a választási együttműködést Magyarék és a baloldal között.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
