Politikai válság Romániában: a magyargyűlölő politikusok megóvták az Alkotmánybíróság döntését
George Simion beadványában azt állította, hogy az Alkotmánybíróság (CCR) december 6-i döntése rendkívül veszélyes precedenst teremt.
Igen, tudom: nemzetáruló, libernyák, kommunista és még sorolni sem tudom, hogy mi vagyok.
„A Romániától keletre fekvő kicsi, három és fél milliós Moldova vasárnap köztársasági elnököt választott. Nagyon leegyszerűsítve a sztorit, a vasárnapi második fordulóban arról volt szó, hogy az országnak Nyugat- és Románia-barát (a rövid ideig miniszterelnök Maia Sandu), vagy inkább az önállóság és az Eurázsiai Unió felé tekintő elnöke lesz-e (a szocialista Igor Dodon).
Aki olvasott vasárnap este Azonnalit, már tudja, hogy Moldovának először lesz női köztársasági elnöke: Maia Sandu ugyanis már a vasárnap esti exit poll szerint is óriási fölénnyel húzta be a második fordulót. A hétfő délelőtti végleges eredmények szerint Sandu 57,75 százalékot, Dodon pedig 42,25 százalékot szerzett. Én pedig most, Sandu győzelme után azt mondom: Moldova egyesüljön Romániával!
Igen, tudom: nemzetáruló, libernyák, kommunista és még sorolni sem tudom, hogy mi vagyok. Azt is elmondom, miért: pusztán cinikus – vagy azt is lehetne mondani, reálpolitikai nézőpontból –, erdélyi magyar számításból, érdekből kívánom az egyesülést. Romániát és Moldovát ugyanis többségében etnikai románok lakják.
A moldovaiak mondjuk a több, mint kétszáz éves orosz, majd szovjet uralom hatására veszítettek román identitásukból, viszont az 1992-es függetlenség óta a román identitás reneszánászát éli náluk. A moldovaiak elnemzetietlenítésének eszköze a moldovai mesterséges nyelv megalkotása volt. Noha a moldovaiak által beszélt nyelv mind nyelvtanában, mind szókincsében 99 százalékban azonos a románnal, a szovjet iskolák hatására még ma is sokan úgy tartják, hogy ők Moldovában külön nyelvet beszélnek és külön nemzetet alkotnak. Ez kicsit olyan, mintha a palóc vagy a székely nyelvjárást kiáltanánk ki önálló nyelvnek.”