„Miért írtam könyvet a szorongásról koronavírus idején?
Több mint két hónapja, hogy megjelent a könyvem és nagyon örülök, hogy már sokan elolvasták. Ami azonban még nagyobb boldogság nekem, azok a visszajelzések.
Tudtam, hogy ez a könyv nem a széles közönségnek szól, hiszen még a legintelligensebb, legolvasottabb ember is tagadja a halált legbelül. Nem akar tudni, hallani, olvasni róla. Hiszen mindannyian ezt tesszük. Ettől vagyunk emberek. Hogy tudatalatt szorongunk az elmúlás értelmetlenségétől. Elfojtjuk, tagadjuk, átfestjük.
Belegabalyodunk az életbe. Így próbálunk boldogságot kuncsorogni. Ki így, ki úgy. Ki művészettel, ki Istennel, ki szórakozással, ki droggal, ki a szerelem hajszolásával, ki online jelenléttel, ki kétségbeesve, ki depresszióval. Mindegy valahol, csak ne kelljen szembenézni azzal, hogy kik vagyunk valójában. A szorongásunk ős-okával.
És akkor jövök én, és éppen arról írok a könyvemben, amitől egész életünk során menekülünk? A halálról? Ráadásul egy ilyen nyomasztó időszakban? Igen. Hihetetlenül kockázatos bepillantani a függöny mögé, mert életünk színdarabja elveszítheti a varázsát. De mi van akkor, ha az életünk színdarabjának igazi varázsa éppen akkor valósul meg, ha a függöny mögé nézünk és megértjük, hogyan működik a színház? Ráadásul most, amikor amúgy is tönkretette a világ a színdarabunkat...
Jelenleg, a vírusjárvány idején a »kulturális fájdalomcsillapítók« – szórakozás, koncertek, előadások, események, utazások, misék, sport, uszodák, ünnepi készülődés, könyvtárak, kocsmák, gyűlések stb. - visszaszorulnak az online térbe. Ezzel pedig egyre inkább varázstalanodik életünk színdarabja. Szépen lassan erősödik rajtunk a szorongás.
A koronavírussal nem csak az a baj, hogy minden nap felhívja a figyelmünket a mulandóságunkra, hanem sokkal inkább az, hogy mindazt tönkreteszi, amit korábban ezzel az érzéssel szembeállítottunk.
És ezért (is) kell a függöny mögé nézni. Hogy jobban megértsük önmagunk egy korban, amikor elveszítjük önmagunkat. Hogy jobban megértsük az illúzióinkat, amikor elveszítjük az illúzióinkat. Hogy jobban megértsük a kultúrát, amikor elveszítjük a kultúránkat. A könyvem ezért a halálról íródott, de az életről szól. Hogy hogyan meneküljünk meg pontosan annak a segítségével, ami elől menekülünk.