Jelenleg, a vírusjárvány idején a »kulturális fájdalomcsillapítók« – szórakozás, koncertek, előadások, események, utazások, misék, sport, uszodák, ünnepi készülődés, könyvtárak, kocsmák, gyűlések stb. - visszaszorulnak az online térbe. Ezzel pedig egyre inkább varázstalanodik életünk színdarabja. Szépen lassan erősödik rajtunk a szorongás.
A koronavírussal nem csak az a baj, hogy minden nap felhívja a figyelmünket a mulandóságunkra, hanem sokkal inkább az, hogy mindazt tönkreteszi, amit korábban ezzel az érzéssel szembeállítottunk.
És ezért (is) kell a függöny mögé nézni. Hogy jobban megértsük önmagunk egy korban, amikor elveszítjük önmagunkat. Hogy jobban megértsük az illúzióinkat, amikor elveszítjük az illúzióinkat. Hogy jobban megértsük a kultúrát, amikor elveszítjük a kultúránkat. A könyvem ezért a halálról íródott, de az életről szól. Hogy hogyan meneküljünk meg pontosan annak a segítségével, ami elől menekülünk.
,»Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti.« Lukács 17,33
Mindenkinek ajánlom a könyvem, akiben megvan a bátorság, hogy ne mások, hanem a saját illúzióit vizsgálja meg. Aki szembe mer nézni azzal, amiről minden el akarja terelni a figyelmünket. A halálszorongással. És természetesen nem ajánlom senkinek, aki az életében biztonsági játékot játszik. Számukra túlságosan is felkavaró lenne.