„Vedd el egy nemzettől a katarzisait – és le tudod győzni. Sőt, legyőzi saját magát. Elgyengül, szétesik. Ezt teszi ma szisztematikusan Amerikában a baloldal. Ott a sportesemények menők voltak (amíg el nem uralkodott rajtuk a politikai aktivizmus, rájuk nem telepedett a BLM és a »woke« kultúra), de sosem okoztak nemzeti katarzist. Kedvenc csapatok vannak, de a legnépszerűbb sportjaik a világ más tájain alig vannak jelen, így nincs is nemzeti válogatott, akiknek drukkolni lehetne. Náluk a nemzeti katarzisok a függetlenség kivívásából, a háborús győzelmekből, a fasizmus és a kommunizmus legyőzéséből születtek. Legújabban a pedig a terrorizmussal szembeni helytállásból, az áldozatokra való emlékezésből, a tragédián való túllépésből, a tornyok újjáépítéséből.
Mindezt a szemünk előtt verik szét. A szobrok ledöntögetésével, a hősök degradálásával. Történelemhamisítással, a rabszolgaság egyoldalú, az akkori világ valóságának kontextusából kiragadott ábrázolásával. Az általános szégyenérzet keltésével. Legújabban már saját zászlójuk nyilvános égetésével is. A nemzeti büszkeség maradványait még magukban hordozó eseményeket, például Trump kampányrendezvényeit Ku Klux klán nagygyűléseknek deklarálják hangadó baloldali politikusok. A globalista erők már nem is titkolják – Davosban 3 évvel ezelőtt nyíltan ki is mondták – hogy Amerikát, a világ legerősebb nemzeti berendezkedésű államát felhigítják, térdre kényszerítik.