Lefejezett francia szolidaritás

„»Ennek a légkörnek lett a tragikus áldozata Samuel Paty. Minden részvétünk mellett (és természetesen a hibáztatás árnyéka nélkül) el kell mondanunk, hogy biztosan a legjobbat akarta, de azért azon szerintünk nem árt elgondolkodni, hogy a mai Franciaországra jellemző légkörben jó ötlet-e egy párizsi külvárosi iskolában a szólásszabadságot 13 éves gyerekeknek éppen Mohamed-karikatúrákon bemutatni.«

A fenti mondatok és még sok más egészen döbbenetes gondolat a Mérce.hu nevű szélsőbalos, újmarxista portálon jelent meg november 1-jén, és azóta is emésztgeti az ember, az egyszeri olvasó, tehát az, aki szeretné megérteni az újkommunistákat és azt, hogy mi változott meg 2015 óta, amikor is néhány muzulmán terrorista hidegvérrel, a fejlett világot sokkolva lemészárolta a fél Charlie Hebdo szerkesztőségét.

A tragédiát mindjárt felelevenítjük, de előtte elemezzük kicsit, mit is akart mondani a Mérce költője, Balázs Gábor. Az első, ami eszünkbe jut, hogy Balázs szereti a légkör szót, a szinonimaszótárt viszont nem annyira.

De ezen talán lépjünk is túl. Vannak fontosabb dolgok is. A szerző ugyanis azt állítja, hogy a jelenlegi franciaországi légkörben nem biztos, hogy jó ötlet a külváros kamaszainak a szólásszabadságról beszélni. Persze nem hibáztatja ő Samuel Patyt, de azért szerinte kár volt a prófétát kigúnyoló karikatúrákat mutogatni. Azért tegye mindenki a szívére a kezét, számítani lehetett rá, hogy ha büszke muszlimok még büszkébb gyerekei­nek arról beszél egy fehér tanárember, hogy érdemes lenne elfogadni – pláne ha francia állampolgárok vagyunk –, hogy Franciaország alapértékeihez tartozik, hogy nyugodtan le lehet rajzolni, sőt még ki is lehet gúnyolni bárkit, legyen a kicsúfolt személy például egy tetszőleges vallás istene, szent embere vagy prófétája, akkor bizony úgy járhat, mint a Charlie Hebdo újságírói.”