Klónok harca

„A terrorizmust az erőszakkal való zsarolás kapcsolja a valósághoz, amely a média közvetítésével érvényesül. Médiatudósítás nélkül mit sem ér egy terrorcselekmény, ugyanis a merénylet okozta sokk, instabilitás és a megismétlődésétől való félelem ejti túszul a társadalmat, amelyet az államhatalom azzal szabadít ki, hogy vagy enged nekik, vagy likvidálja az elkövetőket. A hagyományos terrorizmus ezért valójában nagyon is racionális üzem, hiszen a nyilvánosságon keresztül fenyegetőzik, amikor egy-egy terrorcselekménnyel az egész társadalmat sakkban tartja s lefoglalja az államapparátust, ugyanakkor bornírt módon az erőszakspirál kiútját is megmutatja követelései nyilvánosságra hozatalával.

A 20. század második felében a modern, ipari államok szervezetrendszerébe kerülő terrorsejtek vagy etnikai-szeparatista célokat fogalmaztak meg (IRA, FLNC, PFSZ) vagy szélsőbaloldaliak voltak (RAF, Vörös Brigádok), esetleg mindkettő együtt (ETA, PKK). A 21. század posztmodern, posztindusztriális körülményei között a terrorizmus azonban inkább olyan autoimmun-betegséghez hasonlít, amelyet a globalizáció, a tömegkommunikáció és a szekularizált–racionális nyugati civilizáció túlműködése segít létrejönni. Az Iszlám Állam önkénteseinek jelszavai (Az umma turizmusa a dzsihád; A kalifátusnak nincsenek határai, csak frontvonalai) tökéletesen kifejezi azt a »sötét globalizációt«, amely az áruk, az eszmék és az emberek szabad áramlásába beleérti a terrorizmushoz szükségeseket is.

A transzatlanti globalizációs modellt támadó, de iszlám ellenglobalizációs mozgalomként is funkcionáló új típusú terrorizmus az al-Kaidával vette kezdetét és az Iszlám Állam működésében teljesedett ki, amely két szempontból is meghaladta eszmei-szervezeti elődjét. Egyfelől a dzsihádizmushoz való kapcsolódáshoz még kevesebbet kért, amikor a terrorszervezethez csatlakozást kiváltotta a kalifátusnak tett hűségeskü (bayat) és a végrehajtott merénylet elvállalása. Másfelől az Oszáma bin Láden-féle barlangprédikációkat rögzítő szemcsés felvételek helyett HD-minőségű, GoPro-kamerás akcióvideókkal tette lehetővé a »képernyő előtti radikalizálódást«. Persze, egy újabb posztmodern gesztussal a World of Tanks-videógrafikákhoz hasonló virtuális terrorimitáció a legszélsőségesebb tényleges erőszakcselekményekkel párosult és az 1300 évvel ezelőtti sharia-törvények végrehajtását a legmodernebb iPhone-okkal rögzítették.

A 2015–17 közötti nyugat-európai terrorhullám és a 2020-ban elkövetett (párizsi, nizzai, bécsi) merényletsorozat a korábban ismert terrorcselekményekhez képest nem közvetít üzenetet, mert valójában nem is akar kizsarolni semmit, hacsak azt nem, hogy a puszta terrorra lecsupaszított erőszakhasználat a gyorséttermek hétköznapiságára redukálódjon Európában. A magányos merénylők (lone wolf) a terrorizmus új, szervezetrendszer hiányában nehezebben felderíthető végrehajtói, hiszen nem terrorcsoportban működnek, hanem egymás szabadforráskódú klónjai.”