Heisler András 1986-ban, egy pillanatra hitt Istenben

„Én nem állítom, hogy egy hitközségi elnöknek Istenhívőnek kellene lennie, bár a »hitközség« szó első fele akár ezt is indikálhatná. Azonban különösen abszurdnak tartom azt a tényt, hogy a magyarországi zsidóság legnagyobb szervezetének elnöke arra a kérdésre, hogy hisz-e Istenben, egy 34 évvel ezelőtti esetet képes mindösszesen említeni, amikor egy pillanatra megborzongott és elgondolkodott, talán valaki irányítja az ő sorsát is. Azon a különleges péntek estén a tetűirtóért botorkáló későbbi hitközségi elnök szerencsésen megúszott egy balesetet, és egy pillanatra, életében először megérintette a spiritualitás.

Csak sajnálni tudom Heislert, hogy hidegen hagyta a megannyi kol nidré, szédereste, szombatfogadás, bár micvó és sófárfújás, melyben gyerekkora óta része volt, és nem találta meg Istent a zsinagóga szegleteiben, az imakönyvek elnyűtt lapjain, de még a pészáchi maceszgombóclevesben sem. Ezt tudva már nem kell csodálkozni azon, hogy Heisler nem érti, mi történik körülötte, miért távoznak egymás után a neológ rabbik a szövetségtől, miért éri számos kritika vezetését és miért köthető elnökségéhez oly sok korrupciós botrány. Stumpf meglepődése Heisler válaszára nagyon is érthető, hiszen ő jól tudja azt, amit Heisler András a mai napig nem akar megérteni: az általa vezetett hitközség egy egyház.”