Szerződésünk a közszolgálatot ellátók etikai kötelezettségéről szól

„A Petőfi Irodalmi Múzeumban a közalkalmazotti jogviszonyunk megszűnésekor, november 1-én életbe lépett a Kollektív Szerződésünk, melyet munkáltatóként Demeter Szilár írt alá. Ennek 5. és 6. paragrafusa is a közszolgálatot ellátók erkölcsi-etikai kötelezettségéről szól, azon alapelvekről, melyek „a világ sokféleségét elfogadó, anyanyelvi és kulturális identitás támogatásának jegyében” születtek, és amelyek betartásával »eleget tudunk tenni a társadalom által támasztott követelményeknek«. Ezeket az elveket a munkavállaló mindig, »munkaidején kívül is képviselni köteles«.

Éppen két éve, hogy a kultúrharc keretében a Szakács Árpáddal vívott csatában Prőhle Gergely, a PIM akkori főigazgatója elvérzett. December közepén megbízott vezetőnek kinevezték Demeter Szilárdot, 2019 januárjában pedig egyetlen pályázóként indult a főigazgatói posztért, és – a PIM Közalkalmazotti Tanácsának és Szakszervezetének tartózkodása mellett – el is nyerte azt. Érkezésével a múzeumba soha nem látott mértékű pénz érkezett, melyből az épület, a raktárak javítása, fejlesztése, eddig elérhetetlen hagyatékok megvásárlása, új programok, projektek indítása, pazar és költséges kiállítások nyitása – és igen, a kollégák béremelése is megvalósult. Tehettük mindezt szinte teljesen szabadon, a gyűjtemény érdekeit maximálisan figyelembe vevő szakmai szempontok, illetve a kollégákkal folytatott párbeszédben kialakított elvek szerint.

Közben Demeter Szilárd irányításával létrejött több, a PIM személyi állományától független, korábbi funkcióitól részben, karakterétől esetenként erősen eltérő pályázat, projekt, szervezet, amelyek a PIM évtizedek alatt felhalmozott tudására, szakmai hitelességére építenek, azokat mintegy önmaguk legitimálására használják. Teljesen független a PIM-től, sőt sok esetben ellene megy az intézmény érdekének Demeter Szilárd politikusi, publicisztikai tevékenysége. A semmilyen szempontból nem tolerálható megnyilvánulásait a PIM főigazgatójaként (is) tesz, melynek következményeit mi (is) viseljük. Több más mellett a legrosszabb, hogy fontos írói hagyatékok nem kerülnek ide, abba a közgyűjteménybe, amely éppen ezek őrzésére, feldolgozására lenne hivatott.

Az elmúlt két évben számos egyéb funkciót elnyerő, a NER kultúrstratégiájában meghatározó tényezővé erősödő főigazgatónak sem ideje, sem múzeumi tapasztalata nincs a PIM szakmai irányítására, és ezt kezdetektől – nagyon bölcsen – átengedte a sokszor több évtizede ott dolgozó kollégáknak. Akik ugyanúgy teszik a dolgukat, mint korábban, a lehető legnagyobb elkötelezettséggel, szakmai tudással és fegyelmezettséggel. Most is, a továbbiakban is.”