Európa legfontosabb alapértéke a dialektikus materializmus sztálinista permutációja

„A fogyasztás felülről vezérelt visszafogása a nyugat új puritánjainak régi mániája. És – láss csodát! – elmúlt közel másfél-két évtizedben csupa olyan történés és változás zajlott a világban, amire mindig a fogyasztás visszafogása bizonyult az európai alapértékeknek megfelelő válasz. A covid alatt akkora sikert arattak ezzel, hogy azóta sem tértünk magunkhoz – na, nem a csodálkozástól, hanem gazdaságilag. De korábban is ezt erőltették, a régi James Bond filmekből előbújt karikatúraszerű főgonosz, Klaus Schwab magyarázta el nekünk lelkesen, az üdvözültek undorító ábrázata mögül, hogy nem lesz semmink, de boldogok leszünk. Klausz főgonosz, nem bürokrata, ezért kicsit ravaszabb tervet szőtt annak idején; a szimpatikus úr a magántulajdont kívánta felszámolni, persze nem kommunisztikus, hanem kapitalista alapon. Nem az állam, hanem magántőke társaságok tulajdonában lenne minden, ami ingó és ingatlan, és mi bérelhetnénk azokat, amennyiben jól viselkedünk és van pénzünk.

Klaus Schwab ötlete rendkívüli módon megtetszett az ideológiailag roppant elkötelezett, de annál ostobább nyugati politikusoknak. Továbbfejlesztették odáig, hogy egyáltalán ne legyen semmink, és még boldogok se nagyon legyünk, mert a boldog és elégedett ember veszélyes. Már a klímavészhelyzet bolondériájából következő zöldátmenettel is azt célozták, hogy lehetőleg semmit ne fogyasszunk, még annyit se, hogy mondjuk a lakosság képes legyen reprodukálni önmagát, elvégre Európa kapui előtt milliók várnak bebocsátásra. Ablakon kidobott pénz enni, inni, kulturáltan szórakozni.” 

Nyitókép: Getty Images/Greentech Festival