„Demeter Szilárd (a történet szempontjából: egy kormányzati ember) elkövetett egy hatalmas politikai hibát. Hogy miért tette, pontosan nem tudhatom, de azt feltételezem, hogy valami nagyon eredetit és nagyon emlékezeteset akart mondani abban a témában, ami most a kormányfői kommunikáció középpontjában áll. Miközben minden bizonnyal teljes súlyával támogatni akart, olyan magas labdát adott a magyar kormányfő hazai és különösen nemzetközi ellenfeleinek, amire régen volt példa. A helyzet egyszerű: minél tovább lehet róla beszélni, annál rosszabb a magyar kormánynak és annál jobb az ellenfeleinek. Mivel tudja ebben a helyzetben tovább nehezíteni Orbán Viktor dolgát az ellenzék?
Azzal, ha még azelőtt elkezdi követelni a D.Sz. leváltását, mielőtt a miniszterelnök egyáltalán levegőt vehetne. A logika is egyszerű: ha az ellenzék követeli az elhatárolódást, sokkal nehezebb meglépni és sokkal csábítóbb megvédeni. És akkor itt jön a számomra legérdekesebb csavar: ki az a szereplő, aki elsőként ezt megtette, aki elsőként ismerte fel a helyzetben rejlő lehetőséget? Bajnai Gordon, a volt miniszterelnök, aki a 2014-es választási vereség óta alig-alig volt szereplője a magyar politikának.
Vajon miért tette? Nyilván lehet azt mondani, hogy azért, mert erkölcsi kötelességének érezte. Biztos így van, de a nyilvános politikai beszéd az esetek többségében ennél többről szó. Természetesen nem ismerem a céljait, így csak annyit mondok: most már nem lennék annyira meglepve, ha az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek között is találkozhatnánk – így vagy úgy – a volt miniszterelnök nevével.”