Pink Floyd és Omega. Ezeken nőttem fel.
„1977 van. Semjén Zsolt barátomnál vagyunk, a Keleti Károly utcában, lakásuk kisszobájában. Zsolt még vacakol a Tesla lemezjátszóval, van valami kis fityegő súly rajta, azt igazgatja, én szorongatom az albumot, és majd megőrülök, hogy mit piszmog annyit.
Végre elkészül minden, és előkerül a lemez. Az új Omega-album, az Időrabló. Feltesszük, a tű leereszkedik, kicsi, semmivel sem összetéveszthető sercegés, és az első hangok…
»Ázott köpenyét kölcsönadta rám az ég.
Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd.
Éjszakák sűrűjén vágtam át,
A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét.«
Eltelik az idő, vége a lemeznek, azonnal feltesszük újra, alkonyatra már tudom kívülről a felét. Most, 43 év elteltével pedig még mindig tudom az egészet.
Pink Floyd és Omega. Ezeken nőttem fel. Mondták akkoriban sokan, az Omega a Floydot utánozza. Ha úgy volt, az sem volt baj. Az Időrabló pedig mérföldkő volt mindenképpen.
Minden házibuli minden hajnala, s annak így kellett lennie. Betűzgettük a Floyd-lemezek szövegkönyveit, így tanultunk angolul. Jött a hajnal, összebújtunk, és felhangzott, amin tudtunk sírni…”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Az utolsó napok Tokióban, búcsú a felkelőnap országától és az évadtól, a sorozattól.
Nyíltan elmondta a rapper, mi számít igazán az életben.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Tűzoltásba kezdett Magyar Péter.
Jöhetnek a szivárványos meccslabdák.
