Az empátia fejlesztése nem szégyen amúgy

„Szokás kérdezni, főként az SZFE új urainak nyilatkozatai kapcsán, hogy milyen az a konzervatív művészet-szemlélet amit az orbánisták hiányolnak? Kötter Tamás, több nagysikerű szépirodalmi kötet szerzője, gátlástalan nyíltsággal vázolta ezt (is) a Mandinernek adott interjújában. Ebből Kötter társadalomszemlélete is élesen kirajzolódik, amely az orbánizmussal összhangban hirdeti: ha valaki nem »alkalmas« erőforrás-funkciót betölteni, annak a pusztulás a megérdemelt jussa. Kár, hogy Kötter Tamás láthatóan az életében nem szentelt annyit alapvető társadalompolitikai összefüggések megértésére, mint a szakálla megvágására, vagy a szemüvege megválasztására, de segítünk: a »világ végi« népek nem saját választásukból adódóan »iskolázatlanok« és »félalkoholisták«. Megnyomorodottságuk a mindenkori magyar állam szégyene, diszfunkcionalitásának bizonyítéka. Ajánljuk, hogy kezdje bátran Ferge Zsuzsát, vagy Kemény Istvánt is felvenni az olvasmánylistájára – garantáltan csak épülésére fog válni. Az empátia fejlesztése sem szégyen amúgy – lehet szolidárisnak is lenni, vagy ha az nagyon nem megy, legalább nem nagy mellénnyel, arogánsan, másfél mondatokban elintézni nagyságrendileg 4 millió polgártársa nyomorát. Ne legyen félreértés (pláne nehogy azt kiálthassa világga Kötter úr, hogy a szólászsabadságában próbálják korlátozni) – mindez nem kötelező, de ha nem akar állandósultan seggfejnek találtatni, akkor legalábbis ajánlott!”