Szerencs után szerencsétlen szerecsenmosdatás

„Egyszerűen nem győzök csodálkozni, hogy egyesek milyen mozit néznek. Értem én, hogy a remény nagyon fontos, meg ha már az sincs, akkor mi marad, de a kérdés az, hogy a reménykedés és reménykeltés honnantól számít önhülyítésnek, illetve hülyítésnek. Szerintem jó régóta az megy, és most folytatódik.

Szerencs után szerencsétlen szerecsenmosdatás.

Nem történt semmi, a krumpli + laptop-kampánnyal szemben ez szép helytállás, megyünk tovább, retteghet a Zorbán. Mivel éppen cikket írok ebből, amihez – a lényegvak nyilatkozókkal szemben – évekre visszamenőleg nézem át a körzet összes adatát, csak pár dologra térek ki. Az ugye megvan, hogy Koncz Zsófia százalékosan jobb eredményt ért el, mint legutóbb édesapja? Pedig az a sokkszerű eredményt hozó 2018-as választáson történt, amikor abban a körzetben is sikerült kilenc százalékkal és hatezer-ötszáz szavazattal javítani a Fidesz korábbi egyéni eredményéhez képest. Most Koncz Zsófia százalékosan még följebb tornázta, és alig marad el a Fidesz EP-eredményétől a körzetben.

Nem igaz az sem – sajnos –, hogy az ellenzéki jelölt miatt alakult így az eredmény. A rasszista kijelentések nem számítottak, az majd Budapesten és az egyetemi városokban fog gondot okozni. Megérte a humánum és a tolerancia bajnokainak közös fotókért odautazni. Helyben azonban – ismétlem – nem számított, a baloldal fölsorakozott a jobbikos jelölt mögé. A nagyon balos Tiszaújvárosban 70 százalék körüli eredménnyel nyert. Ami hiányzik, az a jobbikos szavazók egy része. Nem csupán a falvakban, sőt elsősorban nem ott, mert azok már ’14-ben is narancsszínűek voltak többnyire (bár nem az összes, és még most sem az összes), hanem a közepes településeken. A jobbikosok egy része változatlanul nem hajlandó DK-, MSZP-logóra szavazni. Tessék velük megbeszélni. A jelölt megpróbálta, lám, milyen szép tónusú társalgás keveredett belőle, és mire ment vele.”