„Talán felhangzik az első sort olvasva a régi jó katonanóta a fejünkben. Hetek óta rakétázza Hegyi-Karabahot Azerbajdzsán és Európa egyik leghangosabb, magát Krisztus szinte utolsó renegátjának kikiáltó kereszténydemokráciája képes Örményország ellenében állást foglalni.
Kik ezek az örmények, hogy már sokadszor szúrjuk hátba őket? Hát, bizony az egyik legősibb keresztény közösség. A kereszthalál után nem sokkal, már imádták itt a Megváltót, ráadásul örmények. Nem mások.
Éldegéltek itt szépen békésen évszázadokon át, majd jött ez a kefebajszú, félkegyelmű Sztalin Jóska és azt mondta, hogy akkor az amott olyan azeri föld. És így, a 90 százalékban örmények lakta Karabahot odadobták Azerbajdzsánnak. Ezt követően jött 70 viszontagságos év, majd a helyiek kiharcolták a függetlenségüket, ezt követően pedig Örményországhoz való csatlakozásukat. S imígyen történt, hogy Hegyi-Karabah hazatért.
Mindeközben hazánkban egy azeri fogta a szekercéjét és szétverte egy örmény embertársa fejét. Évekig húzódott az ügy, Azerbajdzsánban nemzeti hős lett a „derék polgár”, Örményország pedig tajtékzott. Mit tett a magyar kormány? A gyilkost kiadta a „baráti” azerieknek, ahol már-már szobrot emeltek ennek a hitvány mészárosnak.
Nem baj! Hiszen minden másban a keresztény örmény testvéreink mellett állunk! Oh, várjunk csak egy pillanatra! Hiszen Magyarország az egyik, szinte utolsó állam, amely NEM ISMERI EL hivatalosan a törökök által, alig több, mint száz évvel ezelőtt végrehajtott genocídiumot.
Christe eleison… És erre jön a karabahi balsors, és ismét kik mellett állunk? Hát persze, hogy az azeriek mellett! Kérdem én: Krisztus vére mióta oldódik a kaukázusi olajban?
Talán nem ismerős, hogy egy őshonos közösséget akaratán kívül más országhoz csatolnak? Ráadásul keresztényeket egy muszlim országhoz? Hát nem látjuk magyarként, hogy hova kéne állni, ha már a krisztusi irgalom a testvéreinkért nem vert gyökeret a szívünkbe? Hát talán akkor a Románok mellé kellene állnunk, ha ágyúzni akarják Székelyföldet, miután az autonómiát kapott?”