(Ön)gyilkos társadalom – avagy mi történik Lengyelországban?

„Mégis, tömegek vonultak az utcára tüntetni, zavarogni: feministák, progresszívek, de az Index tudósítása szerint feltűntek melegjogi és anarchista mozgalmak jelképei és képviselői is. A demonstrálók templomokat rongáltak meg, szentmiséket zavartak meg, sőt, 26-án este a radikálisok Varsó belvárosában az egyik templomnál az ott imádkozókra is rátámadtak, üvegekkel, s petárdákkal dobálva őket, ami miatt többen közülük meg is sérültek. A rendőrség végül könnygázt vetett be, hogy visszaszorítsa a támadókat.

S persze, felhangzott az abortuszlobbi közismert jelszava is – »az én testem, az én döntésem.«

Nem tudom, a kedves olvasó hogy van vele, de számomra mindig megdöbbentő az, amikor azt látom, hogy zömmel fiatalok, többségében nők az utcára vonulnak, hogy üvöltve, ha kell erőszakosan, rongálva követeljék, hogy megölhessék a saját gyermeküket. Ugyanis valójában erről van itt szó. Ördögi folyamatok ezek, melyek során „reproduktív jognak” nevezve milliók anyaméhben való meggyilkolását tennék lehetővé az emberi jogok nagy szószólói. Még akkor se tudnék nem mérhetetlen gonosz erőket látni a lengyel események kapcsán, ha történetesen nem lógna ki szó szerint a lóláb azzal, hogy a tüntetők templomokat, miséket, imádkozókat céloznak meg – vagy akár épp II. János Pál pápa szobrát, aki világéletében a szelídségével és a szeretetével állított példát az emberek elé. (...)

Gyilkos és öngyilkos társadalom az, amely szerint a magzatgyilkosság nem bűn, hanem jog. Gyilkos, mert támogatja a halál kultúráját, az azon virágzó üzletet (bizony, az abortált magzatokkal, illetve belőlük »kinyert anyagokkal« való kereskedésből nem egy cég dollármilliókat, vagy milliárdokat keres), s mert nem törődik azokkal a nőkkel, akik a gyermekük megölését olyan traumaként élik meg, mely az önpusztításba vezeti őket. Öngyilkos, mert a saját jövőjét irtja ki – hiszen a jövőnk a gyermekekben rejlik, s ahol nincs gyermek, ott nincs jövő.”