„Judapest – ahogy a már említett jobbikos jelölt fogalmazott.
Rá még visszatérhetünk, de előbb tisztázzuk ezt a kérdést. Ami ugyanis a magyar fővárost és sok fontos vidéki várost kialakította, az nem a zsidóság, hanem a zsidók és a nem zsidók közötti szimbiózis. Ez a lényeg. Amit egyébként nemcsak antiszemiták, de sokszor zsidók is el szoktak felejteni. Büszkék vagyunk arra, hogy a magyar Nobel-díjasok szinte kivétel nélkül zsidó származásúak voltak. Legyünk is büszkék rájuk, ezzel nincs semmi baj. Csakhogy azt is hozzá kellene tenni: ezek a remek elmék szinte kivétel nélkül egy evangélikus, keresztény középiskolában végeztek. Ez az igazi együttélés, amelyből elképesztő mennyiségű érték jött létre. Ezek után talán nem kell külön cáfolnom azokat a baromságokat, amelyeket mondjuk Róna Tamás mondott.
Arról a neológ rabbiról van szó, aki szerint ön antiszemitának tartja a magyarokat, Orbán Viktorral az élen.
Nem tartom antiszemitának a magyarokat, sem Orbán Viktort.
Nézzen körül! Itt ülünk ebben a kormány jóvoltából csodálatosan felújított zsinagógában, s a Rumbach kiállítása az együttélésről fog szólni. A kormánnyal kialakított kapcsolataink konstruktívak és széleskörűek. A belüggyel biztonsági kérdésekben, a külüggyel V4 és diplomaták oktatása területén, az agráriummal a Tubisvat, azaz egy izgalmas zsidó mezőgazdasági ünnep kapcsán, az EMMI-vel a kórházunk felújításában, a honvédelemmel a Kőszegen megvalósított emlékpark létrehozásával működünk együtt, és sorolhatnám tovább. Ezt lehetőségemhez mérten minden hazai és nemzetközi fórumon hangsúlyozom, az antiszemitizmus címkéjével viszont soha nem szerettem dobálózni.
Szóval nem ön a kétarcú, hanem az antiszemitákat kitüntető, de zsinagóga-felújításra milliárdokat adó kormány?
Senkit nem vádolok kétarcúsággal, még ha engem azzal vádolnak is. A világ ilyen bonyolult. Családon belül is van ilyen. Egyszer megöleled, másszor kiabálsz vele.”