„A héten Orbán Viktor miniszterelnök lemondásra szólította fel Önt, miután egy interjúban beteg demokráciának nevezte a rendszerét. Megbánta ezeket a szavakat?
Nem, nem bántam meg. Amit mondtam, megmondtam. Talán több százszor is elmondtam már, hogy súlyos aggályaink vannak a magyarországi állapotokat illetően. Akkor más szavakat használtam, de ugyanarról a súlyos aggodalomról beszéltem. Talán félre is értették a szavaimat, mert amennyire emlékszem, a fő üzenetem abban az interjúban az volt, hogy a polgároké, a magyar embereké kell, hogy legyen az utolsó szó. Nagyon is tiszteletben tartom a magyarokat és a választásukat. Elismerem, hogy Orbán Viktor miniszterelnök megnyerte a választásokat. Csak annyit mondtam, hogy az összes tagállamban, így Magyarországon is meg kell vizsgálni azt, hogy meglegyenek a szabad és tisztességes választás feltételei.
És Ön szerint lehet még szabad és tisztességes választást tartani Magyarországon?
Ehhez több feltételnek kell teljesülnie. Először is, egyenlő feltételekre és átláthatóságra van szükség a kampányban. például a kampány finanszírozásában. Aztán szólásszabadságra és jól működő médiára van szükség. És jól kell működnie az igazságügyi felügyeletnek is, hiszen előfordulhat bármelyik országban az, hogy megkérdőjelezik a választási eredményt. Ilyenkor eljön a bíróságok döntésének ideje. Ha ezek a feltételek megvannak, szabad és tisztességes választásról beszélünk.
És a jövőben hogyan dolgozik majd együtt a magyar kormánnyal? Hiszen megszakítják Önnel a kapcsolatot.
Készen állok a párbeszédre az összes tagállammal és más partnerekkel is.
A költségvetési tárgyalások közepén vagyunk. Tényleg a pénzek megvonása az egyetlen módszer, hogy meggyőzzék a tagállamokat az értékek védelméről?
Természetesen nem. Több intézkedést és lépést is fel kell sorakoztatni. Ugyanakkor azt hiszem, ez nagyon súlyos figyelmeztetés lehet azon tagállamok számára, amelyek folytatják a jogállamiság megsértését. A pénzek feltételekhez kötése azt jelenti, hogy a nettó befizető tagállamok polgárai több biztosítékokat akarnak. De nem szabad feladnunk a párbeszédet a tagállamokkal. És egyszerűen be kell vallanunk magunknak, hogy a múltban naivak voltunk. Azt hittük, a jogállamisági elvek mindörökké ott lesznek és ez gond nélkül működik majd, hogy ez egyfajta örökmozgóként működik majd. Azt hittük, hogy az alapvető jogokat mindig mindenhol tiszteletben tartják majd. Hogy a kisebbségeket mindenhol védeni fogják majd. Világos, hogy növelni kell a nyomást ezeken a tagállamokon azért, hogy tudatában legyenek a klub szabályainak.”