Lakmusz, segíts! Elkélne itt némi sürgős tényellenőrzés Magyar Péter háza táján!
Most, hogy egy ismeretlen nő 20 ember (!) által lájkolt posztját már sikerült tényellenőrizni, akár a Tisza-vezér állításait is szemrevételezhetné valaki.
Egy frusztrált, szorongó kisfiú a legritkább esetben vágyik arra, hogy egy nők által írt bárgyú mesekönyvet adjanak a kezébe.
„Különös tekintettel arra, hogy egy magára maradt, frusztrált, szorongó kisfiú a legritkább esetben vágyik arra, hogy egy nők által írt bárgyú mesekönyvet adjanak a kezébe, oszt jónapot. Nincs PhD-m pszichológiából, de erősen gyanítom, hogy többet használna neki egy-egy pecázás vagy vagány sátras kirándulás az apjával, a nagyapjával vagy legalább az elérhető legközelebbi normális férfival; de ha ez túl heteronormatív felvetés, akkor felőlem süteményt is süthetnek vele rózsaszín köténykében. Magam is elég »más« gyerek voltam, de sose olvastattak velem »Mesék introvertált kislányoknak, akik utálnak barbie-zni, ellenben bonyolult útrendszereket terveznek a bátyjuktól örökölt kisautóknak« jellegű didaktikus kis történeteket. Ehelyett volt mindennapi közös, beszélgetős családi étkezés, apa-lánya Commodore-programozás, anya-lánya kalácssütés és testvérekkel bandázás, és egyetlen »más« gyereknek sem tudnék jobbat kívánni, mint hogy kapja meg ugyanezt.
Persze valójában kár is szavakat fecsérelni az ezer pszichológus állásfoglalására. Annak utolsó bekezdésében ugyanis saját magukról állítják ki a bizonyítványukat: egyazon bekezdésben képesek nyíltan elhatárolódni Bagdy Emőkétől, verbálisan meglincselve kollégájukat az eltérő véleménye miatt – egyenesen gyűlöletkeltésre alkalmasnak nevezve azt –, majd hangsúlyozni, hogy a szóban forgó könyv igenis hozzásegít egy »elfogadóbb, békésebb« társadalomhoz. Köszönöm, én nem vágyom olyan elfogadó társadalomra, ahol egy hangos kisebbség kirekeszti és gyűlöletkeltőnek bélyegzi meg azt, aki másképp bátorkodik gondolkodni. Engem legalábbis az én szerető ókonzervatív családomban nem ilyesfajta »elfogadásra« neveltek.”