Milyen roma programnak van értelme?

„A 2013-14-es romló anyagi körülmények után a magyarországi romák helyzete életkörülmények tekintetében javuló tendenciát mutat. A felzárkóztatás kulcsfontosságú területén, az oktatásban azonban ez a várt javulás nem történt meg. Ez világosan látszik a kompetencia méréseken és az alacsony iskolázottságú szülők gyermekeinek felzárkóztatási eredményeiben. Egy esélyteremtő oktatási rendszerben, minden gyermek egész életén keresztül képességeinek, tehetségének megfelelő képzésben kell, hogy részesüljön, függetlenül attól, hogy milyen környezetben él, hogy fogyatékos vagy épp kiemelkedő tehetségű-e. Ezeket a célokat számos ösztöndíj rendszer segíti hazánkban, eltérő fókusszal, célokkal, eszközökkel. A programok között megtalálhatunk olyanokat, amelyeket a mélyszegénységben élőkre dolgoztak ki és van, amelyeket tehetség alapúvá tettek.

Melyek azok a tényezők, amelyek felelősek a szomorú adatokért? A kézenfekvő szociális és földrajzi hátrányok, az iskolarendszer egyenlőtlenségei, az inger és információhiány, a romákkal szemben megnyilvánuló előítélet, a rossz egészségügyi mutatók közismertek.

Azonban vannak olyan láthatatlan területek, amelyek bizakodásra adnak okot az integráció terén. Ilyenek az értékkutatások. Amikor megnézzük a roma és a nem roma 29 évnél fiatalabb korosztályban végzett értékvizsgálatokat meglepő következtetésekre juthatunk: a család-munka-barátok-szabadidő-vallás-politika fontosságának megítélése kérdésében közel azonos eredményt hoz a két csoport.

Mindez arra enged következtetni, hogy a roma és a nem roma fiatalok értékrendje szinte megegyezik egymással. Talán elmondhatjuk azt is, hogy kulturálisan, alapértékekben közelebb állunk egymáshoz, mint azt elsőre gondolnánk. Számunkra ez bizakodásra ad okot, mi keressük ezeket az azonosságokat, természetesen a kulturális különbözőségek figyelembevételével.

Az MCC hisz abban, hogy lehetőséget kell adni a nemzetükért, a közösségükért, a szűkebb környezetükért tenni akaró aktív fiataloknak. A magyarországi roma fiatalok között is találunk szép számmal ilyen értékrenddel bíró diákokat. Ők azonban gyakran észrevétlenek, megközelíthetetlenek, nehezen nyílnak meg, félnek a kudarcoktól.  A Roma Tehetség Program úgy gondolkozik, hogy a fokozatos és kölcsönös közeledésen, a találkozáson és a párbeszéden alapul a többség és a kisebbség kapcsolata, nem pedig a feltétlen egyetértésen. Látnunk kell, hogy még ha olyannyira vágyott cél is az integráció, a hozzá vezető út rögös, nehézkes. Nem elsősorban azért, mert hiányoznak a források, lehetőségek, hiszen hazánkban mintegy 1200 program segíti közvetve vagy közvetlenül a roma integrációt. Sokkal nagyobb probléma, hogy az integrációhoz szükséges készségek, képességek hiányoznak a roma fiatalok eszköztárából. Itt, és leginkább itt tölthet be a Roma Tehetség Program kulcsfontosságú szerepet. Eszköztárat adni, kapukat megnyitni, a diákok világlátását tágítani, támogató közösséget teremteni számukra az első lépcső, amely a sikeres életutat segíti. Ezt a Roma Tehetség Program középiskolás fiataljainak már az elején nyújtani tudja. Számukra ezért ajánlunk személyiségfejlesztést, drámafoglalkozást. Ezért visszük őket olyan tartalmas, izgalmas szabadidős foglalkozásokra, ahol észrevétlenül tanulhatnak a világról, miközben még jól is érzik magukat. A nyelvi képzés folyamatos, hiszen álmaik eléréséhez ma már ez is elengedhetetlen. A valós célok megfogalmazása, valamikor az érettségit megelőző évben indul el. A kitűzött célok mentén már végigvezethetjük őket a kívánt eredmények eléréséig, egy aktív mentorációs folyamattal, az utolsó évben fókuszálva a sikeres érettségire. Ez a folyamat minden kamasz számára nehéz, ám látnunk kell, hogy cigányként még sokkalta nehezebb. Ez részben szociális okok, részben a feléjük irányuló előítélet következtében alakult így.”