Miért is szeretem Szent Ferencet?

„Azt mondjuk, hogy Istenben minden ami jó és értékes, az tökéletes fokban megvan. Isten a végtelen bölcs. Nála bölcsebb nincsen. Isten a végtelenül nyugodt. Nála nyugodtabb nincsen. Isten a végtelen jóságos. Ő adott mindenkinek jóságot a magáéból, biztos, hogy neki sokkal több van ebből a jóságból, mint bárkinek. De a jókedv, a vidámság, a derű is érték.

Tehát, hogyha minden értékből végtelenül sok van a Teremtőben, és a jókedv is érték, akkor Isten kell legyen a világon a legvidámabb, a legjobb kedvű, és a legderűsebb létező. Minden ember Isten valamelyik szép tulajdonságában gyönyörködik. Én Istennek a gyermek arcát csodálom, ezt a játékos, vidám, pajkos örömteli vonását tartom leginkább követésre méltónak magam számára. Legyünk őszinték. Nézz meg egy virágos rétet fenn a Hargitán. Egy négyzetméteren hányféle növény, virág, szín, illat, forma van? Rengeteg. Ennél szebben Isten játékosságát, vidámságát, örömét, nem tudom mi tudná jobban bizonyítani. Ugyanaz van ha megnézzük tavasszal, hogy ugrálnak a kis kecskék, játszanak a mezők zöld gyepén! Vagy nézzük a fecskéket, emlékszem mikor tavasszal gyönyörködtünk a levegő parányi akrobatáiban, ahogy repülő ékszerként körbe repdesik a nagytatám házát, az istállót, mindent, mielőtt nekiállnának otthont építeni! Vibrált a levegő szárnyaik körül. Az állatok is örvendeznek a létnek és játszanak.

Ezt a tarkaságot, szépséget, ragyogást, életerőt valakitől kapták. Ez a valaki a Jóisten, ő ajándékoz nekünk minden szépséget, értéket, kincset, gyönyörködjünk és örvendezve áldjuk Teremtőnket. Szent Ferencnek a világban gyönyörködő tekintetével szeretnék én is, tudatosan nézni teremtő Istenem alkotására, e csodaszép világra, melyben minden és mindenki az én testvérem!”