„Nem akarok áldozat szerepben tetszelegni, de történt egy törvénymódosítás, ami konkrétan lehetetlenné teszi azt, hogy meleg párok gyereket fogadjanak örökbe. Az eddigi szabályozás úgy hangzott, hogy ha az adott megyében nem találnak örökbefogadó házaspárt a gyerkőcnek, akkor országosan egyedülállóak is fogadhatnak örökbe. Melegek ugye párként nem fogadhatnak örökbe, csak egyedülállóként. Ezt mi már elfogadtuk és úgy voltunk vele, hogy ez legyen a legkisebb probléma, attól még két apukája lesz és nagyon fogjuk szeretni. Aztán jött most egy törvénymódosítás, ami úgy hangzik, hogy ha a megyében nem találnak házaspárt, akkor országosan kell keresni házaspárt. Nagyon fontos, hogy itt nem csak a melegekkel szúrtak ki, hanem az egyedülállókkal is.
Igazából hivatalosan nem tiltották be a melegeknek az örökbefogadást, de olyan szinten megnehezítették, hogy ha kedvünket nem is vették, de az emberekbe vetett hitünket megváltoztatták. Így is el fogjuk indítani a folyamatot, mert a remény hal meg utoljára, viszont erősen gondolkodunk, hogy külföldön próbálunk szerencsét, mert ott még a magunk fajtának is van lehetősége egy boldog, szerető családba megmenteni egy kis árvát a rendszertől. Nekünk ez nem egy hóbort, mi nem reklámozni szeretnénk a gyerekünkkel, hanem azt érezzünk, hogy a kapcsoltunk elérkezett arra a pontra és most már az anyagi helyeztünk is, hogy be tudjunk vállalni egy gyereket. Csak most úgy néz ki, hogy nem lehet gyerekünk.
Ettől függetlenül nagyon szeretjük egymást Patrikkal és ez a kapcsolatunkon nem változtat. Önző dolognak tűnik, hogy nagyon szeretnénk gyereket? Igyekszünk, megyünk tovább és ha más nincs, akkor kalap kabát és húzunk külföldre. Szeretnénk itthon maradni, Magyarország a hazám.”