Hajrá, Koncz Zsófia!

„Ha van igazán fényes és nyilvánvaló tanulsága ennek az egésznek, akkor az az, hogy az ellenzék mindenfajta – saját maga által – igaznak vélt erkölcsi jogát elvesztette arra, hogy kikeljen és tiltakozzon a kisebbségek elnyomása, a rasszizmus vagy a szélsőjobboldali eszmék ellen. Mindez nem más, csak duma. Tisztán és egyértelműen látjuk, hogy ezek bármit és az ellenkezőjét is megtennék azért, hogy megszerezzék a hatalmat. Nem akarnak elveket a választóik fejébe verni, csak döntési pozícióba jutni. És ha ehhez féreggé kell válni, akkor féreggé válnak. Karácsony Gergely, mindenki Budapestjének hirdetője szelfizik azzal a jelölttel, aki Judapestnek nevezte a városát. A baloldali, elvben antirasszista politikusok vígan, örömmel kvaterkáznak azzal a személlyel, aki a legocsmányabb kijelentéseket fogalmazta meg. Semmi más nem számít, csak az, hátha sikerül harapni egyet az ország testébe. Hát milyen alávaló, szavahihetetlen gazemberek ezek?

Soha, de soha többet nem szabad elhinni a baloldalnak, hogy őket valóban érdeklik a kisebbségi kérdések. Hogyne, egészen addig, amíg nem kell érte feladni a hatalom óvatos ígéretét. Persze, egészen nyugodtan nyerhet Bíró László is, de akkor azt kell magunkban tudatosítani egyszer és mindenkorra, hogy az ellenzéki pártokat javarészét semmi más sem érdekli, csak a rombolás, és ezért bármikor, bárkivel megállapodnak. Amennyiben nyer ez az ocsmány, moslékkal övezett baloldal, ahol korábbi kisnyilasok és komcsik fogtak össze, hogy végre-valahára leverjék a kormánypárt jelöltjét, úgy nem kell még így sem megijednünk, mert a ciklusok közepén általában nem a kormányzóerők szoktak jól szerepelni és rengeteg lehetőség van még a javításra, ugyanakkor nagyon élesen kell előttünk villognia a lengyel elnökválasztás eredményének, ahol nüansznyival nyert a jobboldali Duda, miután minden egyes internacionalista összefogott ellene. Ilyen nemzetközi hadjárattal kell nekünk is minden egyes nap és minden egyes megmérettetésen szembenézni.

Másrészt csengjen a fülünkben az is, hogy a baloldal minden alkalommal, amikor időközi választáson a saját jelöltjeik nyertek – és erre azért szép számmal voltak példák – nem emlegette azt, hogy veszélyben a demokrácia, csalásokra kell felkészülni, ellenben mikor jobboldali jelöltek nyertek, akkor másról sem szólt a fáma, csak arról, hogy kész, vége, nincs tovább, itt van a magyar diktatúra kezdete. Mi pontosan tudjuk, hogy a mai nap semminek sem a kezdete és semminek sem a vége, maximum az ellenzéki képmutatás egyik újabb mérföldköve, pro vagy kontra.”