Hajrá, Fradi!

„A Fradi első BL-meccsei közül párat még egy fekete-fehér tévén néztem a messzinek tűnő 90-es években. A csoportkörök után a csapat pár játékosa az újonnan megjelent albumukat dedikálta egy gyöngyösi könyvesboltban. Óriási sor volt, én is sokáig vártam, míg aláíráshoz jutottam. Ha előtte nem lett volna egyértelmű, addigra nálam is az lett: a Fradi jóval több, mint egy csapat a sok közül, az egész ország csapata.

Utána döcögősebb évek jöttek, de a lelkesedés megmaradt, gimisként jó párszor »jöttünk fel« a Mátraaljáról meccsekre a kuporgatott zsebpénz kárára. Ha belefüleltünk egy-egy lelátói beszélgetésbe, vissza-visszatérő rész volt az, hogy: jó-jó, de mikor játszunk már újra a BL-ben?

Negyed századot kellett várni rá, de ez a nap is eljött. Cudar hosszú volt az út a Nou Camp-ig. Csalódástenyésztő nemzetközi selejtezőkön és keserves NB II-es éveken keresztül vezetett.

Attól még messze vagyunk, hogy egy ilyen csoportnak mi legyünk az esélyesei. De bármi is lesz a ma esti meccs eredménye, nehezen lehet azzal vitatkozni, hogy az elmúlt évek munkája beérett. A BBC által »alvó óriásnak« nevezett csapat felébredt, és sokan dolgoznak majd azon, hogy ébren is maradjon, egyre nagyobb izmokkal.

Ehhez kellett rengeteg erőfeszítés, villanás, egyre jobb játékosok, egy kivételes edző és egy olyan elnök, aki számára a Fradi nemcsak munka volt, hanem szenvedély is. És akik nélkül »az egész nem jöhetett volna létre«: egy szívvel teli tábor.

Köszönet nekik.

A most felnövő fiatal generáció számára a BL-meccsnézés és a magyar csapatok meccse két különálló idősávot jelentett. Ma ez végre másként lesz. És az eredménytől függetlenül, ha az esti meccs után egy kicsivel kevesebb Messi-szurkoló lesz az országban és sokkal több fradista, akkor már megérte.

Az első BL-menetelés kölykök tízezreihez hozta közelebb a csapatot, és ami épp ennyire fontos, a sport és az ország szeretetét. Ennél most sem adhatjuk lejjebb. Nem is maradt más hátra, csak az hogy:

HAJRÁ, FRADI!”