„Olyan buborékban élek, ahol azt érzem, nincsenek tabuk. Általában elég szabadon fogalmazhatom meg gondolataim, ritkán találom magam olyan vitákban, ahol élesen eltér a véleményem a vitapartnereimtől.
Ez inkább káros – ezt mutatja az is, mennyire meglepett, mikor olvastam a Genfi Konszenzus Nyilatkozatáról, illetve arról, hogy Lengyelországban alkotmányellenesnek nyilvánították az abortuszt, hacsak nem erőszakolták meg a nőt, vagy nem veszélyezteti életét a terhesség. Ledöbbentem, hiszen az én környezetemben nemigen fordul elő ilyen ellenszenves hozzáállás az abortuszhoz és az azt vállaló nőkhöz. A téma azonban megosztó, még az én buborékomban is.
Sokféle nézőpontot olvastam és hallottam az abortusszal kapcsolatban, de olyanoktól, akik valóban tapasztalatból beszélnek, keveset. Pedig sokan vannak az ismerőseim között is. Elvégeztem a házi feladatot, kérdezgettem őket, de a beszélgetés sosem volt hosszabb pár mondatnál. Még mindig nehezen beszélnek a nők ahhoz képest, hogy milyen sokunkat érint. És hogy miért érdekel ennyire? Mert én is átéltem.”