„Amikor 18-20 éves korod körül jártál, mennyire volt biztos az életedben az, hogy te is sportújságíró, sportkommentátor leszel?
Erre az a válaszom, hogy egy dolog volt biztos az életemben, soha nem leszek sportkommentátor. Nem szerettem volna Apu útját követni, ráadásul nagyon szerettem Szolnokon kosárlabdázni. Igaz, amikor Apám közvetítette a meccseinket, azt nem szerettem annyira, de magát a játékot igen. Azonban jött egy sérülés, 20 éves voltam, hirtelen jött az egész. Azt hittem, hogy folytathatom tovább, de egyik műtét jött a másik után, így a befejezést tanácsolták az orvosok. Egy évig kerestem a helyem az életben, aztán egyszer csak Palik László felhívott az Eurosporttól.
Honnan tudta, hogy keresnie kell?
Apu már pedzegette, hogy kommentátornak kellene elmennem, jó lenne ez nekem.
Bevallom, nem éreztem magaménak ezt a szakmát. Nem esett jól gyermekként, fiatalként, hogy ennyit kritizálják, idegen emberek beszólnak neki. Fiatalon ezt nehezen kezeltem, de őt ez nem izgatta, felhívta Palikot a tudtom nélkül, Laci pedig már azzal keresett, hogy le kéne ülnünk beszélni. Így kezdődött egy hosszú eurosportos időszak az életemben.”