„Amikor 18-20 éves korod körül jártál, mennyire volt biztos az életedben az, hogy te is sportújságíró, sportkommentátor leszel?
Erre az a válaszom, hogy egy dolog volt biztos az életemben, soha nem leszek sportkommentátor. Nem szerettem volna Apu útját követni, ráadásul nagyon szerettem Szolnokon kosárlabdázni. Igaz, amikor Apám közvetítette a meccseinket, azt nem szerettem annyira, de magát a játékot igen. Azonban jött egy sérülés, 20 éves voltam, hirtelen jött az egész. Azt hittem, hogy folytathatom tovább, de egyik műtét jött a másik után, így a befejezést tanácsolták az orvosok. Egy évig kerestem a helyem az életben, aztán egyszer csak Palik László felhívott az Eurosporttól.