Visszatérve a Varga-Donáth-vitára: az elmúlt hetekben nagy örömmel konstatáltam, hogy több vitát is rendeztek a különböző politikai erők képviselői között. Erre szükség van, az ilyen kezdeményezések támogatandók. Ugyanakkor az mégiscsak az önkritika teljes hiányáról tanúskodik, ha egy politikus, esetünkben Donáth Anna jogi ismeretek nélkül bocsátkozik nyilvános vitába a jogállamiságról, ráadásul pont az igazságügyi miniszterrel. „Minek ment oda?” Tudjuk, miért. Fel akar kerülni a politikai térképre. Azt mindenesetre megtudhattuk, hogy a magyar jogállamiságért aggódó és annak állapotát harsányan kritizáló EP-képviselő mit gondol a kontinentális jogrend egyik legfontosabb jogelvéről, a „nullum crimen sine lege”-ről. Donáth a vita egy pontján büszkén bemondta, hogy szerinte csak egy „értelmezhetetlen latin kifejezésről” van szó. Nesze neked, jogállamiság.
Nos, a nullum crimen sine lege azt jelenti, hogy törvény nélkül nem létezhet bűncselekmény. Vagyis kizárólag az a magatartás valósíthat meg bűncselekményt, amelyet törvény annak nyilvánít a bűncselekmény elkövetése idején – ami a mindenkori önkénnyel és kiszámíthatatlansággal szemben érvényesítendő alapelv lett.
A jogelv célja tehát a törvény előtti egyenlőség és a jogbiztonság megvalósítása. Nem ezért küzdenek Donáthék?
Ja, hogy ez már megvan? Akkor haladjunk tovább. Az elvet olyan jelentéktelen dokumentumok mondják ki többek között, mint a Rómában kelt Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, az Európai Unió Alapjogi Chartája és az Alaptörvény is. A magyar Büntető Törvénykönyv 1.§ (1) éppen a nullum crimen sine lege elvét rögzíti: „Az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet – a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével – törvény az elkövetés idején büntetni rendelt”.
Ha Donáth Anna ismét Brüsszelben vitázna a magyar jogállamiságról, talán most már ezt a kifejezést is ismerni fogja.