Koncz Zsófia győzelme annak köszönhető, hogy szimpatikus, szerethető karakter, egy tekintélyes politikai hagyaték hiteles örököse.
Kedvelt toposza volt a vasárnapi időközi választások jelentőségét fejtegető elemzéseknek, hogy a kétharmad lebontásáról vs. megőrzéséről szól a voksolás. Technikailag természetesen ez nehezen vitatható, azonban a küzdelem valódi tétjét az új szintre emelt ellenzéki összefogásosdi tesztelése jelentette.
A valódi kérdés az volt, hogy vajon milyen varázsturmix készülhet a balliberális csodalaborban, ahol bukott mágusok (Gyurcsány és a DK) keze alá mindenre kész mesterinasok (Momentum és a Jobbik) dolgoznak.
Személyében sikerült olyan jelöltet előállítani, akinek a viselt dolgai épp elég muníciót nyújtottak a jogos kritikához, másrészt a Nagykörúton Belüli Értelmiség fejcsóválását is kiváltották. Ez két érdekes fejleményt is előidézett:
1) Az ellenzéki erők elegánsan átléptek Bíró problematikus múltján, nagy ívben tettek a belpesti gerúszia ítéletére, és mindennél fontosabbá fetisizálták a programokon és elveken átívelő összefogást.
2) A baloldali választópolgárok szemében tökéletesen mindegy is volt, ki indul, akár egy zsák krumplit is kiállíthattak volna, ha betanulja a „lebontjukakétharmadot" és „aválasztókakaratahogyösszefogjunk” mantrákat.
Egy billegő körzetben ez arra elég volt, hogy szoros eredményt izzadjanak ki, de 2022-ben ennél jóval többre lesz szükség. Sokadszor megmutatkozott ugyanis, hogy az összefogás önmagában nem jelenti a szavazatok összegződését,
ahogy erre épp Szanyi kapitány világított rá a napokban. Hadházy Ákos ezt vasárnap esti borongásában azzal egészítette ki, hogy az ellenzék folyamatos káderhiánnyal küzd: erre pedig Bíró indítása kiváló példa.
Kormányoldalon Koncz Zsófia győzelme épp ennek köszönhető: szimpatikus, szerethető karakter, egy tekintélyes politikai hagyaték hiteles örököse. 2022-ben is ez lehet a siker kulcsa, és amíg az ellenzék keresi önmagát, illetve a Jobbiktól a DK-ig vállalható minimumot, addig van idő rendet rakni a saját sorok közt, van idő a hiteles szereplők megerősítésére.
A Tisza Párt „történelmi felhatalmazása” gyors cselekvéseket igényel Zárug Péter Farkas szerint, de megvan rá az esély, hogy egy demokratikus „béna kacsává” válik.
Végleg kilép a pártból.
A Skót Nemzeti Párt megnyerte a helyi választást, de nem szerzett önálló többséget. A függetlenségpárti erők azonban minden korábbinál erősebb parlamenti többséget alkotnak, miközben a Brexit után Skócia számára az önrendelkezés kérdése egyre inkább összekapcsolódik az Európai Unióhoz való visszatérés ígéretével.
Hol marad a vízió, és mi lesz a nagy ígéretek teljesítésével? Kovács András írása.
Tavaly ősszel visszavonult a közélettől, de a jobboldal súlyos választási veresége most visszatérésre késztette Szentesi Zöldi Lászlót, aki ennek ellenére vallja: az ember nem a politikáért él.
Kicsit se vagyok vészmadár és mindig adok esélyt, de most: féltem a hazánkat!
Az MTK kereskedelmi bevételei nem kapcsolódnak a politikához.
Napirenden az Alaptörvény módosítása és az ország energiaellátása is.
