Az ellenzék olyan helyzetet teremtett, amelyben ma csak veszíthetett

„Néha vannak olyan helyzetek, amelyekben nincs jó megoldás. Az ellenzék olyan helyzetet teremtett, amelyben ma csak veszíthetett. Legelőször is tisztázzuk: a mai nap sem valódi, tiszta választás volt Borsodban, hiszen a milliárdokból kitömött kormánypropaganda, az EU-s támogatásokkal megzsarolt vagy megvett falusi polgármesterek nyomásgyakorlása miatt képtelenség egyenlő feltételekről, valódi választásról beszélni. Ne legyenek kétségeink, az ország jelen helyzetében egy valóban szabad és tisztességes választáson a fideszes jelölt örülne, ha eléri az 5 százalékot!

Van, amire azt tudom mondani, hogy jó az irány, de ne legyenek kétségeink, a Fidesz tovább fog keményíteni. Megteheti, mert az ellenzék az elmúlt években nem csinálta meg a házi feladatot: néhány hétvégi piacozás nem tudta semlegesíteni a propagandagépezet tízéves agymosását, semmivé tenni az így felépített alternatív valóságot. Az elmúlt években egyetlen éjszakát és napot szenteltünk csak a játékszabályok megváltoztatásának, de amikor otthagytuk az MTVA székházat, megüzentük, hogy egyelőre elfogadjuk a fennálló helyzetet.

A recept az volt, hogy összeáll minden párt és várja a csodát. A csoda nem jött el: 2018-ban az ellenzéki pártok jelöltjeinek eredménye (nem számolva a kamupártokat) összesen csak 0,5%-kal maradt el a néhai Koncz Ferencétől. Ma ez majdnem 5 százalékra hízott. Látni kell, hogy a Fidesz szavazótábora stabil, ma is el tudja vinni szavazni azok többségét, akik 2018-ban rá szavaztak. Az ellenzéknek egyszerűen nincs elég szavazója ahhoz, hogy legyőzze a Fideszt. Az összefogás tehát nem sokat ér, ha a jelenlegi játékszabályok mellett akarunk nekimenni 2022-nek.

A jelölt személye is közrejátszott abban, hogy ma az ellenzék számára nem túl fényes eredmény született. A pártok ugyanis azt hitték, ha „összefogás” van, minden van, a jelölt személye egyáltalán nem is lényeges, bárkit el lehet indítani. Ha Bíró nyert volna, nem csak egy rasszista indulatú ember került volna be a parlamentbe, hanem egy olyan ember, aki elég egyértelműen részt vett abban, hogy egy kis csapat valódi fejlesztés helyett magára költött 50 millió forint EU-s támogatás egy jelentős részét.

A kormánypropaganda ugyan csak a ki nem fizetett varrónőkről harsogott, de személyesen tájékozódtam az ügyről és emiatt azt ennél jóval súlyosabbnak tartom. A „szociális szövetkezetezés” 2014-2015-ben gyakori fideszes elkövetési mód volt és a vizsgálataim alapján ez a történet is alkalmas lett volna egy Korrupcióinfó illusztrálására. Emiatt én ennek a jelöltnek csak annyit segíthettem, hogy, nem beszéltem róla nyilvánosan, de a pártelnököket tájékoztattam arról, amit megtudtam.

Bíró László nem volt jó jelölt, az viszont nem az ő hibája, hogy nem találtak a helyére mást: az ellenzéki pártok nagyon komoly szervezeti problémákkal küzdenek, egyszerűen nincs elegendő jó jelöltjük mind a 106 választókerületbe. Az összefogás egyszerűen semmit sem ér, ha nincs szervezettség, például nincs elég aktivista. Ma Borsodban úgy sem volt 220 ellenzéki delegált a 110 szavazóhelyiségben, hogy pártelnökök és politikai celebek is jelentkeztek oda.

Az ellenzék veresége óriási pofon. De néha egy pofon felébreszti az aléltat. Meg kell érteni, hogy csak akkor harcolhatunk ki valódi, tisztességes választásokat , ha vereség után összefogva nekimegyünk végre a játékszabályok megváltoztatásának; ha a vereség után a pártkádereken kívül is esélyt adunk más jelölteknek is; ha a vereség után végre tényleg a nyakába veszi az országot a 60 fizetett parlamenti képviselő, és talál minden faluba néhány olyan ellenzékit, aki vállalja elkötelezettségét és segít a következő választáson. Akkor nem lesz hiábavaló a borsodi pofon, ha az utolsó pillanatban felébreszt bennünket.”