Amit képviselek, az a média világában, ott, ahol az ellenzéki menő arcok nyomulnak, gúny tárgya

Hogyan reagálnak a pályatársai a liberális művészvilágban akkor, amikor manapság nem éppen divatos, jobboldali – esetleg keresztény – értékeket véd meg?

Nem kommunikálnak velem. Eltűnnek. Nem lájkolnak. Nem hívnak. Vagy már nem tartanak olyannak, akivel érdemes lenne dolgozni. De sok és sokféle embert ismerek, és hála Istennek akadnak szép számmal liberális barátaim, akik kitartanak mellettem, és továbbra is szeretettel viszonyulnak hozzám. Nagyon jókat tudunk beszélgetni, vitatkozni, velük megy az együttműködés. Őket igazán nyitott, szabad embereknek, független gondolkodóknak tartom. Tudjuk, hogy több a közös bennünk, mint ami elválaszt. Ugyanakkor én is megszakítottam jó néhány ismerőssel a kapcsolatot. Azokkal, akik a becsületemet sértették, vagy a gondolkodásom legitim voltát kérdőjelezték meg. Mindennek van határa.

Mit ad Szalóki Áginak mint magánembernek és mint ismert művésznek a hit?

Kapcsolatot a földin, az anyagin túli világgal. A hit lelki táplálék. Lelkisegély, fény, amire ilyen vagy olyan formában, de minden embernek szüksége van. Istenbe vagy az élet jóságába vetett hit nélkül az ember a reménytelenség, a sötétség, az önsajnálat és depresszió mocsarába merül.

Fontosnak tartja, hogy ebben a hagyományos, keresztény értékrendnek sokszor hátat fordító világban kiálljunk a hitünk mellett? Egy ismert művésznek ezen a téren talán kiemelt küldetést is ad Isten, hisz sokakhoz tud szólni.

Időnként szükség lehet rá, de az ember azért a cselekedeteivel adhat igazán számot arról, hogy milyen erős a hite.

Gondolkodott már azon, hogy a művészetet elhagyva – vagy éppen a mellett – politikai pályára lépjen?

Kaptam már felkérést 5-6 éve a PM-től, de egyértelmű nemet mondtam. Ennek több oka is volt, amit nem részleteznék. Harcos és büszke vagyok, de azt a sok megaláztatást, amiben egy politikusnak nap mint nap része van, biztosan nem tudnám elviselni. A politika szerintem az ütéseket álló férfiaknak vagy a kifejezetten erős nőknek való. Mint a katonaság. Ha pályát módosítok, inkább pedagógus vagy kertész leszek, és nem politikus.”