A szemkilövető exminiszterelnök újabb meséje

„

Gyurcsány egy kanapén ül és mesél. 

Kásás a hangja, néha kicsúszik a száján egy káromkodás; feltör, kibukik belőle egy b@zmeg időnként meg egy kurv@ra. 

Röhög, bratyizik. 

Mesél. 

Hazudik. 

Mint a vízfolyás. 

Hogy az nem is úgy volt. Illetve talán úgy volt, de, ha úgy is volt, akkor is okkal történt. 

Galléros pólóban, tornacipőben ül a díványon, így próbál fiatalosan jópofizni. 

Beszélgetőpartnerén nincs cipő vagy papucs, amin nem érdemes fennakadni. Ez a zokniban kuporgás Osváth Zsolt, vlogger műsorának egyik védjegye. 

Ismert emberek elmennek hozzá, lerúgják a cipőjüket, amitől fesztelenné(?) válnak és egy jót(?) beszélgetnek a kanapén a volt Való Világ szereplővel. 

Kuporgott ott már zoknira vetkezve Vona Gábor, Lakatos Márk, Kajdi Csaba, és Ördög Nóra is. 

Mostanában kapós lett Zsolt és az ő kanapéja, egyre többen vágynak a fiatal videós nappalijába. 

Meg a 100, 150 ezer főt számláló nézőjére és feliratkozójára. 

Rejtély, hogy miért nézik annyian és miért vágynak az  “A” kategóriás celebek, meg a jelenlegi és volt pártelnökök a díványára, hiszen a műsor nem formabontó - gondoljunk csak Lovász László Lakástalkshow című műsorára. Nem szoktak új, sokkoló információk sem kiderülni az alanyokról, a beszélgetések nem is különösebben viccesek, nincs lendületük, sodrásuk, sem elejük meg végük, de mégis; a YouTube sokszor logikátlan és érthetetlen világában mindez működik. Magyarországi viszonylatban kétségtelenül sok fiatal nézi az interjúkat.  

Értük, a fiatokért, az új nézőkért, a leendő szavazókért megy a harc. 

És miattuk ült a híres kanapéra, Gyurcsány is, aki nem kockáztatott meg újabb egy Hadházy-féle zokniincidenst, valószínűleg ezért maradt rajta a tornacipő, amit valamilyen kifürkészhetetlen okból az egész beszélgetés alatt egyfolytában babrál, simogat, csipked, nyomogat. 

És hát hazudik, ugye.

Mint a vízfolyás. 

Összeakad a nyelve, kortyol, majd hazudik tovább, például a kiszivárgott beszédéről. 

Szerényen megjegyzi, hogy az őszödi volt minden idők egyik legnagyszerűbb szónoklata. Meg azt is, hogy ugyan kicsúszott a száján néhány káromkodás, de ő csak fel akarta rázni a párttársait és a szoci frakciót. Azt akarta mindössze elérni, hogy végre valaki csináljon valami nagyszerűt ezzel a kurv@ országgal. 

Azt, hogy egyébként a beszéd előtt is ő kormányozott, hogy az MSZP-

SZDSZ kormány volt az, amelyik négy évig nem csinált semmit, hogy ők hamisították meg a költségvetés adatait, hogy ők hazudtak arról, hogy mikre is készülnek a választás után, hogy eltitkolták a gazdaság valós állapotát vagy, hogy a kampány alatt többször is letagadták, hogy vizitdíjat és tandíjat akarnak bevezetni, hogy fel akarják emelni a gáz árát, hogy trükkök százai segítségével tudták csak megnyerni a választást, tehát hogy hazudtak reggel, éjjel meg este, arról hallgat a nagy mesélő. 

És Osváth Zsolt sem kérdez rá a nyilvánvalóra. 

Aztán előkerülnek a 2006-os őszi események. A rendőrterror, a símaszkos, azonosítószám nélküli bűnözők. 

A szemkilövetések. 

A kardlapozás, az ártatlan tüntetők összeverése. 

Gyurcsány persze nem emlékszik ilyesmire. Szerinte a rendőrség csak sete-suta volt. 

A nagy mesélő azt mondja;  ahol barikádokat emelnek és ahol autókat gyújtanak fel, ott bizony mindenhol megindulnak a rendőrök. 

Na igen, csak egyrészt azokon nincs símaszk, viperával sem hadonásznak és nem is tépkedik le magukról - feletteseik parancsára - az azonosítószámaikat. 

Másrészt 2006. október 23-án az Astoriánál, amikor a “rendőrök” elkezdték célzottan, szemmagasságban lövöldözni  az embereket, még egyetlen barikád sem állt és egy fia autó sem lángolt. Amikor úgymond megindult a lovasroham, nem égett egyetlen kocsi sem. Amikor a rendőrök válogatás nélkül, minden eléjük kerülőt összevertek, viperával csapkodtak, bakancsban rugdostak, még egyetlen barikád sem állt. 

Nem sete-sután, hanem vér és bosszúszomjas bűnözőként viselkedtek  2006-ban a rendőrök. 

Ferenc, a ripacs végül előveszi egyik legújabb karakterét, az aggódó apát. 

A színészpártelnök, könnybe lábadt szemekkel arról kezd beszélni, hogy milyen volt neki, amikor golyóálló mellényt kellett  adnia a gyerekeire. 

Most belőlem  szalad ki egy káromkodás. 

Az ember, aki szakszerűnek és arányosnak nevezte a viperás símaszkos mocskok kegyetlenkedéseit, most, 2020-ban, arról próbálja meggyőzni a fiatalokat, hogy igazából ő az áldozat, és arról, hogy  2006-ban nem az ellene utcára vonulóknak, hanem a gyerekeinek volt veszélyben az életük. 

Gyomorforgató.”