A gender-ideológia ellenzése csak populista trükk volna?

2020. október 26. 09:40

Vajon tényleg pusztán a jobboldali populisták kampányfogása a gender-ideológia emlegetése? Létezik-e egységes gender-elmélet, és beszélhetünk-e ideológiáról? Telex-ellenelemzés.

2020. október 26. 09:40
Szilvay Gergely
Mandiner

A melegek lehetnek az új migránsok – írja a Telexen Előd Fruzsina. A cikk nem áll másból, mint a kormány, illetve a nemzetközi jobboldal genderügyi intézkedéseinek és nyilatkozatainak áttekintéséből és azok balos értelmezéséből (lásd még: narratíva, utólagos konstrukció). 

Fruzsinánk szerint egységes gender-ideológia nem létezik, az egész témát a jobboldali populista pártok tolták be a közéletbe, hogy megnyerjék a következő választást egy új ellenségkép kreálásával. Muhaha. De azért nézzük. 

Telexék elmekonstrukciója a jobboldalról

Fruzsinánk fő állítása az, hogy a feminista, gender-ügyi és LMBTQ-ügyek kritikus megközelítése a jobboldali kormányok részéről kampánytechnika, az érintett „kisebbségek” lesznek az új közös ellenségek (bár a nők, mint kisebbség nekem valahogy sántít), és hogy a „populisták” ezen politikai megfontolásból, hátsó szándékból emelték be az egész tematikát a közéletbe: „A 2022-es magyar országgyűlési választás egyre közelebb van, és a 2018-ban mindent vivő migráció után a Fidesznek szüksége lehet egy újabb »mi és ők« típusú szembeállításra. Erre a célra remekül felhasználhatók a »genderideológia« ernyője alá jobbról betuszkolt – egyébként rendkívül sokféle – világnézetek és társadalmi mozgalmak.”

Szerinte ezt bizonyítja az is, hogy a „kormányközeli” médiában „rengeteget szerepeltetik a gender- és LMBTQI-témát negatív kontextusban, kulcsszavakra keresve látszik, hogy az utóbbi hónapokban sűrűsödnek a cikkek”, és mindez egy kimutatható „sorminta”

Fruzsina szerint „a populista jobboldal viszont mindeközben jól ráérzett, hogyan tudja kihasználni ezt az alaphelyzetet, és az utóbbi időben sokkal nagyobb sikerrel használja az identitáspolitikát, mint a baloldal vagy a liberálisok. A módszer lényege, hogy

és az így létrehozott üzenettel megkörnyékezik az érzésük szerint képviselet nélkül maradt társadalmi csoportokat. Így születtek meg a sikeres politikai terméknek bizonyuló, de ha belegondolunk, valójában elég bizarr, kreált identitások: a saját hazájában kisebbségbe szoruló fehér ember, a hagyományos családi értékeket valló fiatalok, akiknek lassan szégyellniük kell magukat, amiért heteroszexuálisok, a férfi, akinek már az udvarlás sem megengedett, különben hímsoviniszta erőszakolónak kiáltják ki.”

Mindez „Lengyelországban már bejött”, itthon a témát „teszteli a Fidesz”, egyébként is: „egységes »genderideológia« a valóságban nem létezik, ezt a fogalmat a populista jobboldal találta ki azoknak a csoportoknak a felcímkézésére, akik a szexuális orientációk, nemi identitások, vagy nemi szerepek kérdésében mást gondolnak, mint ők. A gendert magyarul társadalmi nemnek szokás fordítani, és a fogalomnak semmi köze a biológiai nem tagadásához.”

Politikai számítás?

Előd Fruzsina nem tesz mást, mint visszaköhögi a feministák által hangoztatott elképzeléseket a jobboldali „visszacsapásról” („backlash”).

Számomra felfoghatatlan, miért akarják Fruzsina és a feministák magukkal elhitetni, hogy itt csak alattomos kampánytechnikáról van szó. A helyzet az, hogy a konzervatívok, jobboldaliak egyszerűen ellenzik a gender-szemléletet. Meggyőződésből. És amit egy politikai közösség, párt, politikus ellenez, azt a kampányban is ellenezni fogja. Fruzsina állítása lényegében az, hogy a jobboldal csak politikai számításból, hataloméhségből jobboldal. 

Egyébként meg: sem a melegházasságot, sem a transzneműség abszurd elképzeléseit a testtel ellenkező nemről, sem az LMBTQ-meséket nem a jobboldal találta fel, tehát

nem is a jobboldal hozta be a közéletbe. A jobboldal csak reagál rá.

Olyan meglepő ez? 

Emellett kérdezem én: a baloldalon amúgy sosincs politikai számítás? A „kisebbségek koalíciójának” kialakításával való operálás nem politikai-hatalmi számítás az amerikai demokraták részéről?

Az „intézményes rasszizmus” és a Black Lives Matter erőltetett, kontextusmentes importálása nem politikai számítás a magyar baloldal részéről? És még sorolhatnánk. 

Ha pedig a fehér munkásosztály „érzése szerint” képviselet nélkül maradt, akkor miért is tilos „megkörnyékezni”? Ha a feminista fősodorban és az LMBTQ-mozgalomban ma a női érzések vannak a középpontban, az az igazság, ami az érzés (ellenkező neműnek érzem magam – az vagyok; valaki elismerően pillantott rám, érzésem szerint erőszak áldozata lettem – erőszak áldozata vagyok), akkor a fehér munkásosztály érzése nem tükröz valóságot? A

nem megfelelő, nem pécé társadalmi csoportoknak nem jár politikai képviselet? 

És mi alapján állapítja meg Fruzsinánk bármilyen identitásról, hogy az „bizarr” és „kreált”? Most akkor az identitás a minden, vagy mégsem? Ha a nemi szerepek, a nemi identitás társadalmi konstrukció, akkor a Fruzsina által védelmezett kisebbségi identitások hogyhogy nem „kreáltak”? Nem az van, hogy mindenkinek olyan identitása van, amilyet akar, és tilos kritizálni, mert az dehumanizáció? Meg hogy – legalábbis a tengeren túl – a fehér munkásosztály épp kisebbségbe szorul számszerűleg is? 

Én úgy tudtam, hogy a kritikai elméletek szerint (amibe a gender-elmélet is tartozik) lényegében minden identitás kreálmány. Persze van itt önellentmondás bőven, mert egyszerre vallják, hogy kreálmány, és hogy a bőrszín meg a nemiség a minden.

Baloldali szómágia

Fruzsinánk szerint tehát nem létezik egységes gender-ideológia, az a populista jobboldal találmánya, melyet politikai számításból kreált, a „társadalmi nemnek” pedig semmi köze a biológiai nem tagadásához. 

Azonban ha nincs egységes gender-ideológia vagy gender-elmélet, akkor természetesen „jobboldali populizmus” sincs, és a „jobboldali populizmus” csak a feministák és a baloldal találmánya a velük szemben állók lejáratására, egy politikai számításból kreált fogalom (ez így kábé amúgy igaz is). Már csak azért is, mert ha elolvassuk Cas Mudde populizmusról szóló könyvecskéjét, akkor kiderül, hogy

a populizmusnak semmilyen egységes meghatározása nincs.

Ahogy amúgy a jobboldal is egy meglehetősen széles konglomerátum. 

Vicces, amikor azok vádolják nyelvpolitikával a jobboldalt, akiknek azon alapszik a világlátásuk, hogy a nyelv alkotja a valóságot, nem pedig tükrözi. Pár éve az Indexen Kövér-Van Til Ágnes eltés társadalminem-tudós is „ultrankonzervatív jelentésépítés”-t emlegetett. Ahogy egykor írtam: „jelentésépítés bűnében évszázados történelmi privilégiumokkal rendelkezik a baloldal, ami amúgy is, ugye, konstrukcionista. Majd pont nem azok fognak jelentést építeni, akik újra akarják formálni a világot. Az ultrakonzervatívozás nem jelentésépítés és ellenségkép-alkotás?”

A baloldal, főleg a kritikai elméletek teoretikusai folyamatosan szómágiát alkalmaznak, fantasztikusabbnál fantasztikusabb rémképeket festenek, konstruálnak szellemi falukra, hogy legyen mitől rettegni és legyen mi ellen küzdeni, ne maradjanak munka nélkül a felső-középosztálybeli, amúgy unalmas életet élő hivatásos forradalmárok. Mindez egyfajta

irracionális, pogány, törzsi ráolvasás.

Mivel ezen szemlélet szerint a valóságot kizárólag mi alkotjuk, ezért nincs olyan, hogy „a valóságban”. „A valóságban” az van, amilyen valóságot alkotunk, ergo ha megalkotjuk a gender-ideológia valóságát, akkor a gender-ideológia valóság. Ezzel együtt a gender-ideológiát nem a jobboldali populisták találták fel, ők csak nevet adtak a kétségkívül létező, hatvanas években létrejött jelenségnek. 

Egységes gender-elmélet?

Elég elolvasni a gender-elmélet alapító anyáinak munkáit (Simone de Beauvoir, Kate Millett, Betty Friedan, Sulamith Firestone, később Judith Butler) vagy átnézni a gender-elmélet néhány szótári definícióját, és elég gyorsan ki fog derülni, hogy van egységes gender-elmélet, még akkor is, ha sok irányzata van, és hogy annak lényegéhez tartozik a biológiai nem negligálása (a – Előd Fruzsina-féle szóhasználat – „tagadása” természetesen nem, minthogy a biológiai nem puszta létezését nehéz volna tagadni). (Pl.: Simon Malpas – Paul Wake: The Routledge Companion to Critical Theory.  Routledge, 2006; Helen Pluckrose-James A. Lindsay: Cynical Theories. Pitchstone Publishing, 2020, stb.)

A gender-elmélet nem azonos a genderrel, hanem az arról szóló teoretizálás, gondolkodás egy speciális módja (bár a közbeszédben a gender, mint kifejezés már a gender-elmélet rövidítéseként is funkcionál). A gender-elmélet az a teória, amit a feminizmus második hulláma a felszabadítás támogatására dolgozott ki, és lényege az, hogy a nemi szerepeket (de tőlem lehet „társadalmi nem” is) elszakítsa a biológiai meghatározottságtól, magyarán radikálisan elválassza a testet a lélektől – pontosabban személyiségtől és nemi szerepektől, mivel a feministák többsége valószínűleg nem hisz a lélekben.

Hiába létezik a feminizmusnak és az azzal szinte identikus gender-elméletnek mindenféle ága-boga – marxista, liberális, radikális, posztmodern, stb. verziói –, ettől még ez a kiindulópont közös. És hát az van, hogy

a kortárs gender-elmélet bizony teljesen negligálja a biológiai nemet. 

Charles Murray például a többek közt a nemek biológiáját taglaló, idei kötetében kitér rá, hogy az akadémiai feminizmus teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a neurobiológia, az evolúciós pszichológia és más olyan tudományok eredményeit, amelyek befolyást tulajdonítanak a biológiának – pontosabban erőltetten röhög rajtuk, lenézi őket és „biológiai esszencializmusnak” titulálja azokat, egy patriarchális struktúra téves termékeinek – a biológiai esszencializmus, azaz a biológia nemi szerepekre gyakorolt hatásának elismerése pedig ugye (tessék figyelni): rasszizmus

Tudom, hogy a feministák imádják letagadni, hogy létezik gender-elmélet, vagy hogy abban bármiféle egységesség megragadható lenne, de ettől ez még lehetséges. Ráadásul azt a gyakorlatot, ami ellen tiltakoznak, azt  ők maguk is alkalmazzák más elméletekkel, megközelítésekkel szemben. A populizmus, konzervativizmus, neoliberalizmus megítélésénél nem támadnak kételyeik azzal kapcsolatban, hogy  egységes monolittal van dolguk, és miközben mások elképzeléseit a gender-elméletről utólagos elmekonstrukciónak tartják, a saját teóriáikat a nekik nem tetsző dolgokról természetesen tudományos elemzésnek adják el, nem utólagos elmekonstrukciónak. 

Elvileg, pusztán logikai alapon ugyan „a nemi szerepek vizsgálata” sokfelé vezethetne, de történelmileg úgy alakult, hogy a gender-elmélet a biológiai befolyás határozott tagadását takarja, és a biológiának befolyást tulajdonító kutatások, elképzelések nem tartoznak a gender-elmélet kategóriájába. A gyakorlatban a gender-elméletet az egyoldalú konstrukcionista megközelítés jellemzi, a társadalomhoz pedig jelen pillanatban a kritikai elméletek szkepticizmusával és ellenségességével, sőt mi több: hisztérikus paranoiájával viszonyul.  

Ideológia-e a gender-elmélet?

Ez egy kicsit elvontabb lesz. 

Michael Freeden,  az ideológia-kutatás kortárs doyenje szerint minden többé-kevésbé jól strukturált világnézet: ideológia. Azaz: ideológiamentes világnézet nincs. Viszont az ideológiák nem változatlan dolgok, alakulnak a történelem folyamán, és akár irányzataik is lehetnek. Attól még azonban, hogy például a liberalizmusnak változott a tartalma, jelentése, és irányzatokra bomlott, létezik olyan, hogy liberalizmus. 

Freeden úgy írja le az ideológiákat, mint szobákat, amelyekben időnként változik a berendezés: egyes bútorok időnként középre kerülnek, mások a perifériára. A bútorok az ideológia fogalmai, amelyeknek időről-időre változik az elhelyezkedése, súlya és egymáshoz való viszonya. Sőt: az ideológiáknak sok közös fogalma van, amelyek azonban mindegyikben egy kicsit mást jelentenek. Nagy ideológiák (makroideológiák): a liberalizmus, a szocializmus és a konzervativizmus. Kis ideológia (mikroideológia) például a „harmadik út” elképzelése. És vannak

„vékony ideológiák”, mint például a feminizmus (azaz a gender-elmélet).

Freeden szerint a feminizmus időnként a liberalizmus vagy a szocializmus egy ága volt (azaz ideologikus volt), de éppenséggel külön vékony ideológiaként is kezelhető.

A konzervatívok (ha tetszik: jobboldali populisták) ideológián mindig is „evilági eszkatológiát” értettek, azaz olyan törekvéseket, amelyek a „társadalommérnökösködés” eszközeivel a földön szeretnék megteremteni a mennyországot a gőgös racionalizmus segítségével. 

Ha felütök két magyar „gender mainstreaming” „kézikönyvet”, azaz a gender-elmélet gyakorlati, kormányzati alkalmazására tett javaslatcsomagot (Betlen Anna − Krizsán Andrea − Zentai Viola: Partszélről a fősodorba. Gender mainstreaming kézikönyv. Close Design Kft., 2009.; Juhász Borbála: A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség közpolitikai ajánlásai. 2016.), akkor elég gyorsan kiderül, hogy miről van szó: az elnyomó patriarchális viszonyokkal teleképzelt társadalom gyökeres átalakításának igényéről, és a gender-szempont érvényesítéséről minden intézkedésben. 

A Partszélről a fősodorba szerint a gender mainstreaming „célja nem csupán a nők és férfiak között statisztikai szinten jelentkező aránytalanságok kijavítása megerősítő intézkedésekkel, hanem az, hogy ezeknek az aránytalanságoknak a mélyén gyökerező, társadalmi és intézményes okait azonosítsa és orvosolja”, s ez vezet majd a statisztikák javulásához. És itt jön a lényeg: „az eredményes egyenlőségi politika nem korlátozódhat arra, hogy a nőket felzárkóztassa a férfiközpontú, férfimércéjű társadalmi normákhoz. Hosszú távú célként

hiszen a gond az alapvető társadalmi normákkal és azok intézményes és közpolitikai megtestesülésével van.”

Jelenleg a genderteoretikusok fő elfoglaltsága az, hogy a világ minden létező jelenségét megpróbálják sajátos szempontjaik szerint értelmezni. A gender-elmélet  sajátos törésszögben mutat bármit,  amire ráalkalmazzák: minden mögött kimutatja a heteronormatív mátrixot, a mérgező maszkulinitást, az elnyomó nemi binaritást és persze a patriarchális hatalmi viszonyokat, legyen szó nemcsak politikáról, hanem művészetről, hétköznapi beszédről és szóhasználatról vagy akár gasztronómiáról. Azaz a gender-elmélet egy szempontot abszolutizál, és minden más szempontot ennek rendel alá. Ez nem az értékek pluralizmusa, ez egy szempont abszolutizálása, ráadásul egy olyan szemléleté, ami  a társadalom teljes átalakítását tekinti céljának. Ez már nem pusztán egy vizsgálódási módszertan, hanem egy komplett – habár egy-ügyű – világlátás, világnézet, ideológia.

A gender-elmélet  célpontja: az egész emberi társadalom, amely szerinte tragikusan rosszul épül fel. Át kell tehát strukturálni. Ez teljes mértékben kimeríti a konzervatívok társadalommérnökökről szóló meglátásait. A gender-elmélet evilági eszkatológia, mely ki akarja javítani az embert, a társadalmat, a világot. Hogy épp liberális, marxista vagy posztmodern módon tenné ezt, az csak taktikai eltérés. Ez pedig Molnár Tamás szava járásával élve:

utópia, örök eretnekség.

A „gender-ideológia” tehát nem a jobboldali populisták politikai számításból összehozott találmánya, hanem létező jelenség, amit nem a jobboldali populisták tettek a közéleti viták célkeresztjébe, hanem a feministák és az LMBTQ-mozgalom. A gender-elmélet egységes és ideologikus. Nagyon helyes, hogy a jobboldal küzd ellene. 

Egyébként meg az van, hogy ha a gender-ideológia és az LMBTQ-mozgalom minden törekvése győzelemre jut a nyugati világban, akkor nem sokáig élvezhetik majd a gyümölcsöket, ez ugyanis egy teljesen impotens állapot lenne, egy önmegsemmisítő folyamat. Ha tetszik: pirruszi, önmegsemmisítő győzelem. 
 

Összesen 155 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Zokni
2020. október 28. 19:25
,,...,, - írja, idézi. Nem t.om, miért. (Nem is érdekel.) Megjegyzem, h van itt egy másik (1000 vagy mi?) farok, bocs: Farok, aki, bármit írok, hosszú eszmefuttatásokba bonyolódik Leninről, Rákosiról, padlássöprésről ilyesmikről, engem vhogy (?) belekeverve... Nyilván azért, h túlsúlyban legyen a hsz-ok között a zorbán-párti... Maga is ezt az irányzatot viszi. Annyi könnyebbséggel, h rövidebben. De ezzel sem vagyunk a gondolatainkkal sűrűbben...
Zokni
2020. október 27. 10:30
Gergő! Azt írja: ,,... sem a melegházasságot, sem a transzneműség abszurd elképzeléseit a testtel ellenkező nemről, sem az LMBTQ-meséket nem a jobboldal találta fel, tehát nem is a jobboldal hozta be a közéletbe. A jobboldal csak reagál rá...,, Ezt nem t.om, ki mondta Önnek. Viszont nem is a nem ,,jobboldaliak,, találták fel! Ezt sem tudta? Emberekben támadt igény rá! Már ősidők óta. Csak tudja, ahogy fejlődtek a társadalmak, gazdagabbá vált a civilizáció, jelentősen meghosszabbodott az aktív életkor, megváltozott a közösség együttélésének, fenntartásának a módja, ezzel differenciálódtak az emberi képességek, de rugalmasabb is lett a közösség, és az emberek szerepe inkább a személyes adottságaikhoz, tanultságukhoz, s kevésbé egyértelműen az örökölt vagyonhoz, társadalmi státuszhoz kötődött - a polgárosodás jegyében -, ezért valamivel kevesebb szerepe lett a fajfenntartásnak. Ezzel egyidőben befejeződött a szexualitás egyéni szférába kerülésének évezredes folyamata. Magyarán a szexualitás megélésének módja magánügy, de egyben nem is megítélendő ügy lett, mert a közösség számára az ember teljes teljesítménye számít, s nem az intim szférája. EZÉRT küzdenek a meleg szervezetek az egyenjogúságért, és EZÉRT jelennek meg tüntetve, tiltakozva, ,,provokálva,, a közösségi térben. Míg a Maga ,,jobboldala,, hálószobatitkokon csámcsogva - Orbán főnöke is genderezik - ahelyett, hogy mészárosozna, bírázna, egyetemfuggetlenesezne stb... És azért támogatják őket a bal-, és jobboldali DEMOKRATÁK, akiket NEM a punci-fütyi kérdés választ el, hanem annál, a közösség számára fontosabb, csoport érdekeket érintő meggyőződések választanak el.
Zokni
2020. október 26. 22:53
Gergő! Azt írja még:,,... Fruzsina állítása lényegében az, hogy a jobboldal csak politikai számításból, hataloméhségből jobboldal...,, Szóval azt gondolja, hogy a jobboldal legfőbb jellemzője, hogy nem hisz a genderben? És akkor mi lesz a gazdasággal? Mi lesz a kultúrával? A jövővel? Mi lesz a kereszt(y)énséggel? A Néppel? A Hazával? Sőt: a NÉPPEL, meg a HAZÁVAL? A sok ígérettel? Reménnyel? Csak a dugás? Hogy ki, miét, és hova, kinek a miébe? Maguk normálisak? Nem minden a párzás. Ezt sem tudta?
Zokni
2020. október 26. 20:32
Gergő! Ezt írja:,,... A helyzet az, hogy a konzervatívok, jobboldaliak egyszerűen ellenzik a gender-szemléletet. Meggyőződésből...,, Hát... Elárulom, ez olyan, mintha azt mondaná, hogy egyszerűen ellenzi a kék eget. Meggyőződésből. Magyarul: kapitális ostobaság. A gender nem egy szemlélet, hanem egy társadalomtudományos TÉNY. Ezt nem ellenezni kell, hanem esetleg a jelenség létét bizonyítékokkal alátámasztott érvekkel megcáfolni. De azt ugye persze elég nehéz cáfolni, hogy a kislányoknak babát, a kisfiúknak autót adva a kezébe (stb...), meghatározzuk a nemi szerepek kialakulását. Ennél amúgy sokkal fontosabb dolgokat tanít az ember a gyermekének otthon, a közösség az iskolában, de a felnőtt is kénytelen számtalan szerepideálnak megfelelni élete végéig az un. szocializációs folyamat során... Csak hát a ,,jobboldal,,, a ,,konzervatívok,,, meg az ,,istenhívők,, valahogy a punci-kuki szintjén ragadtak le, ugyebár. (Itt jön be a kampány, mert ez sokkal hálásabb téma, mint arról magyarázkodni, hogy miért is nyer egy gázszerelő annyi tendert...)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!