„Hogy látja a kialakult helyzetet?
Mérhetetlenül szégyellem magam a pályatársaim miatt. Nem szeretném megsérteni a hallássérülteket, de van a magyar nyelvben egy érzékletes kép arra, ami most folyik: süketek párbeszéde. Felelős művészekről van szó, akik − kénytelen vagyok kimondani ezt a szót, hogy oldal – mindkét oldalon megtalálhatóak.
Nagyon szégyellem, hogy értelmiségiek, művészemberek úgy működnek ebben a helyzetben, ahogy a legszánalmasabb politikusok szoktak.
A szakmának van két szakmai képviselete, a Magyar Színházművészeti Szövetség és a Magyar Teátrumi Társaság, akik gyakorlatilag semmilyen érdemi munkát sem végeznek, viszont úgy viselkednek, mint a Parlamentben az ellenzék és a kormánypárt.
Vagyis?
Egymásról igyekeznek bebizonyítani, hogy a másik tehetségtelen, alkalmatlan, tehát lealacsonyítják egymást a legrosszabb politika szintjére. A rossz politikusok szokása a sárdobálás, minősítés, egymás letehetségtelenezése, lehazugozása. Ezt csinálják a politikusok, ha szerintük így helyes, vagy célravezető, de a művészek ne! A két említett szakmai szervezetnek rengeteg dolga lenne azzal, hogy úgy működhessenek a színészek, a színházak, ahogy mindenkinek jó. Ehelyett mindkét szervezet azzal foglalkozik, hogy a másik mitől gazember, csaló és alkalmatlan. Szánalmas.”