De vajon hol a határ? Mit mutatnak még a gyerekeknek? Hát muffot. Vagyis brét; a mesét olvasó »királynőről«, vagyis drag queen-ről kiderül, hogy mint a viccben a menyasszonynak, pöcse van. De tudjuk a libernyákoktól: ha neked nem tetszik az érzékenyítés, az csakis azért lehet, mert magad is látens meleg vagy, titokban te is szeretnél közéjük tartozni. Ez a kedvenc toposzuk. Szóval ha okádsz a spenóttól, az nyilvánvalóan amiatt van, mert legszívesebben úgy öntenéd magadba, mint Popeye, a tengerész. Csak nem mered vállalni…
Pedig valójában csak arról van szó, hogy nem tetszik nekünk, hogy tapsolni kell, hogy kötelező rajonganunk és magunkévá tennünk a libsi előírásokat. És ha nem, akkor persze jönnek a szokásos stigmák. Homofób vagy, rasszista vagy, náci vagy… Merthogy ugyebár love is love. Szeressük egymást, világbéke, stb.
Nem. nem kell mindenkit szeretni. El kell fogadni, nem szabad diszkriminálni, de igenis lehet véleményünk.”